Vacsorázunk. A két unokával. A nagyobbik, a kisfiú, Danika szeptembertől első osztályos lesz. A testvére, a kislány két évvel fiatalabb. A kisfiú a tegnapi sült sonkából kér. A nagymama megmagyarázza, hogy az a sonka már régi,  felnőtteknek való. A kislány, Zsófika testvérét nyugtatja: -Ne búsulj, Danika, amikor nagyok leszünk, mi is öreg sonkát ehetünk! Erre Dani valami olyat mond,ami az emberi test altájához kapcsolódik. Ezt honnan tanultad?- kérdi nagymama. – Az óvodában – véli Zsófika. – Nem, Budapesten, az uszodában – helyesbít Danika. – Ott sok ember van. És mind ilyeneket mondanak: kurva és szar, és egyebeket.

1. Csákvári Zsóka:
   2015. augusztus 15. 12:24

   Na ja! Mert minden viselkedésünkkel kimondott szavunkkal és érzelmeinkkel nyomot hagyunk, Hogy nem tanítunk hanem rontunk? No arre kellene jobban figyelni.

2. Csákvári Zsóka:
   2015. augusztus 15. 12:27

   No igen. Sokan elfelejtik, hogy a kimondott szavak, a viselkedés a gyermekeknek egy minta, és le fogják utánozni. Sajnos ezzel satnyúl az ifjúság.