Gergely Tamás: Ő regénye

Adventus Domini

/részlet/

Szerinte Putyin megharapta a Krímet. Mint Suárez az ellenfelét, csak másképpen. Átvitt értelemben. Kijavítja magát: Putyin megharapta Ukrajnát, leharapta róla a Krímet.

Utána szaladt, Suárez, mintha helyezkedne a pályán, és beleharapott a másik vállába. Beteg, mondták, menjen pszichológushoz.

A maláj gép pilótája rossz kart húzott fel.

Beteg, mondja Ő, ezek a férgesek határozzák meg a világ sorsát.

Háború lesz?, kérdi még.

Erdogan kettős játékot játszik. Úgy tesz, mintha a terroristákat támadná, közben az ISIS-t csak a látszat kedvéért, míg a PKK-t intenzíven. Az ISIS támadására különben csak a suruci öngyilkos merénylet következtében kényszerült – ha nem ők maguk rendezték meg, Ő ebben nem biztos. A kurdok nekik halálos ellenségük. Úgyhogy amikor Amerika elkezdi bombázni az állami szír erőket, akkor azzal megerősíti a kurdokat, akik a szír állammal szemben is, meg az ISIS ellen is frontot alkottak.

Tócsa fölött guggol, úgy kérdi: mért van a háború?  Válaszra nem számít, sejti, ember ilyesmivel nem törődik. A Jóisten sem.

   Hol vannak a testvéreim?

Számára a tócsa tükör, visszapattannak róla a kérdései.

Mivel senki választ rájuk nem adhat. Nobadi.

Hol van apám meg anyám?, tudakolja. Osztják az ingyen levest. Szalad.

2015. augusztus 18.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights