Gergely Tamás: Ő regénye
Adventus Domini
/részlet/
Szerinte Putyin megharapta a Krímet. Mint Suárez az ellenfelét, csak másképpen. Átvitt értelemben. Kijavítja magát: Putyin megharapta Ukrajnát, leharapta róla a Krímet.
Utána szaladt, Suárez, mintha helyezkedne a pályán, és beleharapott a másik vállába. Beteg, mondták, menjen pszichológushoz.
A maláj gép pilótája rossz kart húzott fel.
Beteg, mondja Ő, ezek a férgesek határozzák meg a világ sorsát.
Háború lesz?, kérdi még.
Erdogan kettős játékot játszik. Úgy tesz, mintha a terroristákat támadná, közben az ISIS-t csak a látszat kedvéért, míg a PKK-t intenzíven. Az ISIS támadására különben csak a suruci öngyilkos merénylet következtében kényszerült – ha nem ők maguk rendezték meg, Ő ebben nem biztos. A kurdok nekik halálos ellenségük. Úgyhogy amikor Amerika elkezdi bombázni az állami szír erőket, akkor azzal megerősíti a kurdokat, akik a szír állammal szemben is, meg az ISIS ellen is frontot alkottak.
Tócsa fölött guggol, úgy kérdi: mért van a háború? Válaszra nem számít, sejti, ember ilyesmivel nem törődik. A Jóisten sem.
Hol vannak a testvéreim?
Számára a tócsa tükör, visszapattannak róla a kérdései.
Mivel senki választ rájuk nem adhat. Nobadi.
Hol van apám meg anyám?, tudakolja. Osztják az ingyen levest. Szalad.
Pusztai Péter rajza