Érteni próbálom az embert,
a képet, mit a falra vetít
életről, halálról, magáról,
s a durva keretet: a semmit,
mintha télre nem jönne tavasz,
mintha nem is volna tanára
más, csak a virágtalan haraszt –
én nem készülök a halálra…

A képet, mit a falra vetít:
okos kontúrok egyre beljebb,
a válaszra új kérdés esik,
mint hózápor: fázik az ember…
Amit tud, az is rejtve marad:
az elme szirénmuzsikája
s gyilkos habokban úszó halak –
én nem készülök a halálra…

Életről, halálról, magáról –
nincs az elmének színe erre,
s a szívet fárasztja a távol:
csonttá szárad finom ecsetje…
Mintha két ember gyalogolna
sivatag szeles homlokára
étlen-szomjan, egymást kioltva –
én nem készülök a halálra…

S a durva keretet: a semmit –
akár a deszka: halott erek,
száraz csönd, elnémult madarak,
érdesre gyalult szálkatenger…
Senki sem kérdezné, honnan van
a fa – megtalálná magában
az erdőt -, ha szúrna, ha saj’gna –
én nem készülök a halálra…

Mintha télre nem jönne tavasz…
Őszök vonulnak ablakomban:
harangot ver félre az avar,
s holt deszkák zölden fölragyognak,
és föl a sárgán zörgő haraszt
is: itt fönt virágtalan árva,
de van virága a föld alatt –
én nem készülök a halálra…

Mintha nem is volna tanára,
túl mindenen, az édes gyermek,
akinek hangja hallatára
a szív-halottak dalra kelnek…
Nem ver gyökeret az érzelem
édent visszhangzó túlvilága;
annyi kusza, néma gyökerem!
de nem készülök a halálra…

Más csak a virágtalan haraszt,
lángvirágja ott van a szénben,
hallgatom levelén a panaszt,
és egy kedves képre cserélem:
csipkebokor árnyán pihenve
gondolok kaszás délutánra;
nagy árnyék dől a széles rendre,
de nem készülök a halálra…

Én nem készülök a halálra.
Két pont között szalad a vonat,
közben rengeteg állomása,
én vagyok az utas és a csomag:
a nagy mindenséget cipelem
bőrömbe gyömöszölve-zárva,
súlyos vagyok, majd szétrepedek,
de nem készülök a halálra…

Ajánlás

Herceg, ki ezúttal én vagyok,
szál halott, szálkás deszkán állva
félve félek, fájok és sajgok,
de nem készülök a halálra…
Mert illúzió csak a halál:
tél hordja ki a fa új nyarát,
és hó az ibolya pólyája,
én nem készülök a halálra…

1. kazinczy gabor margit:
   2016. március 1. 21:19

   Kedves Jóska!Szívből gratulálunk !Nagy költő vagy, mind jobb verseket írsz!
   Köszönjük, hogy megosztottad velünk.
   Szeretettel ölelünk

   Manyi és Gábor