A Súrlott Grádics irodalmi kör, mint tavaly is, a kövesdombi unitárius templom Bözödi György Termében tartotta első összejövetelét, a Kuti Márta vezette Csütörtöki Társalgó vendégeként.

A népes hallgatóság a Bartha zenész házaspár, Ilka és Lajos játékában gyönyörködhetett, akik Mozart G-dúr hegedűduóját adták elő nagy beleérzéssel, majd két friss Impress-kiadvány bemutatása következett; Kuti Márta Írásnyomok című könyvében olyan írásokat talál az olvasó, amelyek könyvek elő- vagy utószavaként jelentek meg, vagy az általa szerkesztett könyvek bemutatóin hangzottak el. Nem titkolt nevelői célzattal írja publicisztikáit, ezek „nyelvművelő álcájukkal a magyarság romániai helyzetének nyelvi leképezései” (idézet a Vallomásos belépőből). A könyvről Bögözi Attila olvasott fel magvas recenziót, majd a szerző beszélt könyve összeállításának indítékairól.

Első megjelent versének címét kapta a Nagykenden élő Fülöp Kálmán második verseskönyve, az Elégia a Megváltóhoz, melynek a kiadását, példát statuálva, a balavásári önkormányzat támogatta. Büszkék lehetnek a kenyerét ma is kétkezi munkával kereső költőre, aki ugyanakkor gyülekezetének főgondnokaként a közösség megbecsült embere.

Fülöp Kálmán felolvasta néhány versét. Idézet új kötetéből: „A tegnapból úgy jöttem át, ahogy voltam. / Csak arcom lett ráncosabb, hajam deres. / Külsőm, az változott, öregebb lettem –; / lélekben maradtam szálfa-egyenes.”

A továbbiakban a szerzők – Buksa Éva Mária, Demeter Attila, Nagy Székely Ildikó, Kedei Zoltán, Komán János, Sebestyén Péter, Ötvös József, Baricz Lajos, Kuti Csongor – az elmúlt öt esztendő számukra fontosabb történéseiről meséltek, és alkotásaikból olvastak fel. – Azért szeretek a Súrlott Grádicsban fellépni – hallottuk a fiatal Kuti Csongor költőtől –, mert mindig az az érzésem, hogy időből és térből kiesve, mintha valami mátrixban mozognánk, anakronisztikus módon szembemenve ezzel az egész modern világgal. Nem mi vagyunk a könyvhét sztárjai, de még a marosvásárhelyi könyvvásáréi sem, nívódíjaink sincsenek; mi valamennyien inkább a pálya szélén, talán nem térdeplünk, hanem inkább bóklászunk, és mégis – de nem ennek ellenére – rendszeresen megtelnek a termek hallgatókkal.

A kör legfiatalabb szerzője, Nagy Székely Ildikó, akinek Mint könnyű léptű óriás című első kötetét annak idején szintén itt, a Bözödi-teremben mutatták be, lapszolgálata miatt nem jöhetett el, de vallomását írásba foglalva bocsátotta a hallgatóság elé. „Az elmúlt öt év legszebb és legfontosabb eseménye: 2006. május 29-én megszületett kisfiam, Nagy Krisztián Ádám. Életem azóta körülötte forog, ezt verseim is elárulják. Krisztián most már négyéves és négy hónapos büszke óvodás. Nagyon kalandosak vele a mindennapok, vidám történeteinket versben és prózában egy következő könyvemben szeretném elmesélni. A második legfontosabb történés: 2007 őszétől a Népújság belső munkatársa lettem. Ez sikerélmény és kihívás is számomra, ugyanakkor egyelőre legalábbis fékező erő irodalmi próbálkozásaim szempontjából. A bronzérmes legfontosabb esemény (vagy ki tudja): „lediplomáztam” a Sapientia Egyetem kommunikáció és közkapcsolatok szakán. Mivel nem hiszek a véletlenekben, talán ez sem volt hiába.”

Változatos és ezért is érdekes volt a Társalgó „felhozatala”: Kedei Zoltán bensőséges műhelyvallomása, Komán János vitázó kedvű eszmefuttatása a kecskerímekről, Sebestyén Péter felolvasása a magyar nyelv fölöttébb nehéz és furcsa voltáról, Ötvös József életrajzi írása szekusdossziéjáról, Baricz Lajos megrendítő verse édesanyjáról, Kuti Csongor életérzésének, ironikus korbírálatának lírai párlatai. A Súrlott Grádics emléklapját ezúttal Buksa Éva Mária ny. magyartanár, Czirmay Szabó Sándor költő és a házigazda, Kecskés Csaba lelkész vehették át.

(Forrás: Népújság)