Két éve kínálja egészségügyi szolgálatait egy azóta nagy népszerűségre szert tett blog: a Verspatika. (http://verspatika.wordpress.com/) Amelynek gazdája nem más, mint maga a Verspatikus, aki így fogalmazta meg szándékait egyetlen mondatba sűrítve:

„Hiszem, hogy az irodalom olvasása kiteljesít, röptet és gyógyít. Ez a blogom küldetése.”

Ez tiszta beszéd. Sokan vannak, akik esküsznek Verspatikus igazságára s követik őt felfedező útján, hiszen a 2008. február 6-ától folyamatosan vezetett blog látogatóinak a száma mára hamarosan eléri a 300 ezer kattintást, s a patika kínálatában közel 200 költő, versmondó, előadóművész, együttes neve szerepel, legkevesebb egy verssel, de olyan is van, aki egymaga 12 verssel szerepel. Választéka, szubjektivizmusán túl, véletlenszerűségről árulkodik, s javára írom, hogy lehetőleg nem szalaszt el egyetlen olyan lehetőséget sem, mely új felfedezést hoz elé. Zömmel kiforrott, megbízható ízlésről árulkodó versekre bukkanhatunk Verspatikus „raktárában”, s örömmel bukkantunk Elekes Ferenc barátunk két versére benne. A bejegyzés dátumáról ítélve, akkortájt gyűjtötte be őket, amikor Elekes verskötetei (Városi veréb http://mek.oszk.hu/08000/08002/08002.htm Jöttem, hogy lássalak http://mek.oszk.hu/07700/07741/07741.htm feltűntek a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Elekes Ferenc

Tudhatod már

Amikor először megláttalak,
hirtelen megértettem
az utcát,
a házakat,
s a fákat is.

Tenyerem volt az út,
kisimult,
hogy rálépj könnyedén.
A mellékutcák ujjaim voltak,
hogy eligazítsanak
felém.

A házak is én voltam
– az a régi parasztlegény,
ki minden sarkon elődbe állna;
csípőre tett csatorna-karokkal,
erkélynyi lájbizsebekben
tele virággal várlak.

A fák föléd hajoltak,
szerelem-szélben
dúdolva mondták,
ide térj meg.
Tudhatod már:
én beszéltem.

Amikor először láttalak,
hirtelen megértettem
az utcát,
a házakat,
s a fákat is.

Sorsnak nevezi

Az ember jár-kél gyanútlanul,
meghall és meglát dolgokat,
megbotlik, s nem tanul.
Az ember olykor számotvet s keresztet,
ha van benne Isten,
az ember visszanéz, s lám,
ahányszor győzött, annyiszor vesztett.
Értelmét kutatja szónak, tettnek,
társakat keres, s ha befogadják,
úgy él akkor is, mint a kivetettek.
Az ember hányódik,
tegnap ott, ma itt,
az ember gyáván sorsnak nevezi
gyarlóságait.

1. elekes ferenc:
   2010. május 23. 06:49

   Szép ez a vasárnap. Ajándék. Süt a nap.

2. Verspatikus:
   2010. május 23. 16:36

   Köszönöm a méltató szavakat és az ajánlást.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ