Utálom az ünnepeket amikor a sok birka megmozdul és egymást halálra tapossa a szupermarketekben, az utcán, a parkolóban  és a zöldövezetekben, csakhogy eleget tegyen a hagyományoknak, a szokásnak, az illemnek, a családnak és az Atyaúristennek.

Utálom a  Pünkösdöt, a Húsvétot, a Karácsonyt, az Újévet, a Névnapot, a Születésnapot,  a Vasárnapot és a Szombatot. Mert ezeken a napokon senki se dolgozik, csak döglik valahol és tömi a belét.

Nekem nem parancsol se az évszak, se a kalendárium, se a vallás, se a szokás, se a család. Az ünnepeket én csinálom.

De mikor is ünnepelek?

– ha jól sikerül a bevásárlás
– ha jól sikerül a főzés
– ha sikerül befejeznem egy kéziratot
– ha elkezdhetek egy új könyvet
– ha elmehetek egy újabb expedícióra
– ha visszatérek egy expedícióról
– ha madárcsicsergésre ébredek
– ha szép csillagos az ég
– ha süt a nap
– ha fütyölnek a madarak
– ha Fritz, az idomított sáskám visszaciripel
– ha palacsintát és almástésztát süt a feleségem
– ha bundás kenyér van reggelire és szilvás gombóc ebédre
– ha a feleségem kedvenc ingemet készíti elő másnapra
– ha Edlynke Viktória Narancsvirágocska lányunk cérnahangocskáján gügyög és kacarászik
– ha a fiam munka után elémhozza a papucsomat és azt mondja”Papi!”
– ha jó emberekkel találkozom
– ha jó könyvre bukkanok az antikváriumban
– ha segíthetek valakin
– ha ellenségemet, akit utáltam, jó barátommá tehetem.

(Forrás: Edward Albert Heinrich Maximilian: Egy bog kóré c. kötete. Székelyudvarhely, 2010, a szerző kiadása)