Szépek ezek a nyári esték. Főleg ha a pokoli meleg elmúlik s hallgatom szobámban olvasás közben a tücskök ciripelését. Még igazából olvasni sincs kedvem, inkább odaülök a számítógéphez s leírok egy kedves, kitalált történetet.
Ilyenkor valahogy a nők járnak fejemben, habár jelenleg most nincs párom, de épp azért róluk álmodozni s írni fenséges dolog.
Egyszer csak írok és írok s beszáll a nyitott ablakon a billentyűzetem elé egy szép, gyönyörű pillangó. Nem akartam megfogni, mert tudtam, hogy úgyis rögtön elszáll.
Csak néztem és néztem. Gyönyörködtem benne s a fura az volt az egészben, hogy ha írni kezdtem volna, rögtön elszáll. Így hát abbahagytam az írást s bámultam a lepkét, amelynek szép pettyes volt a szárnya s olyan békés, de tényleg…
Még a fotelból is alig mertem felkelni, de onnan azért felkeltem. Aztán szomorú dolog történt. Egy csúnya fekete csótány, vagy valamilyen bogár megjelent a székem előtt s én elkezdtem vadászni rá, mire a pillangó megzavarodott. Felszállt, megrémült s ide-oda röpködött a szobában, nem találta meg ijedtségében az ablak szabad rését. A bogarat mérgemben ezért – közben úgy összegyűjtöttem az erőm – hogy nem menekült s agyontapostam. A pillangót meg nem láttam sehol.
-Hová lettél? – kérdeztem magamban
Aztán nem hittem a szememnek mikor a számítógépes asztallal szemközti íróasztalon, a kis Jézus Mária dísztárgyán megpillantottam újból. Olyan édes és aranyosan festett Jézus Glóriája felett. Most már el akartam kapni, de elszállt. Ismét a billentyűzet elé repült. És hihetetlen, de engedte hogy megfogjam. Ott fogtam óvatosan a szárnyát, de csak egy pillanatra, utána tovább repült. Talán vágyott már a friss levegőre. Kinyitottam az ablakot s kirepült. Közben meg csak telt az idő, s alig írtam még valamit. Nem is erőltettem. De ez a pillangó mintha valami isteni jelből látogatott volna meg. A bogarak persze nyüzsögtek, vagy legalábbis jó néhány ott mászkált a szoba sarkában. Lefeküdtem s álmomban nagy lepkeszárnyú nőket láttam s ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen a nőkről szerettem volna írni. Talán ez a pillangó is ezért jelent meg nálam? Ki tudja? De nyári estéim csodásan teltek, nem volt bennük szomorúság és gond, csak jóleső, hűvös, örömteli percek, még ha magányosan is…