Hajnicka szerint amióta áttértem a reformkonyhára, és teljesen megváltoztattam az étkezési szokásaimat, furcsa turbulenciák észlelhetők az életvitelemben. Először is naphosszat böngészem az ornitológiai szakkönyveimet, azután felkerekedem, és erdőt-mezőt bejárva ültetem át a gyakorlatba frissen megszerzett madárismereteimet. Gondolataim valósággal szárnyalnak.

Reggeli és esti eledelemet virágporból, mézből, napraforgóból, dióból, mazsolából, kukoricapehelyből, árpa- és zabkásából, mákból és szezámmagból állítom össze. Esténként pedig izgalomtól remegve nézem végig a madaras tv-műsorokat vagy Dr. Bubo történeteit.

A múlt héten egy apróhirdetést adtam fel, miszerint én, mint képzett és okleveles madártanár, 100 nap alatt bárkit megtanítok repülni. Na nem úgy, az ablakon keresztül, hanem igazán, ahogy a madarak szoktak. De ehhez madáreledelt is kell enni! Hihihi!

A részeges házmester azóta is azt szajkózza, hogy jobb lett volna nem elmenni a madárházba, amikor azok a furcsa narancs színű felhők fedték el a napot. Jobb lett volna megmaradni az iskolában rendes magyartanárnak, de aztán ez a hirdetés tyiü, tyiü… pitypalattty…, és az emberek most azt mondják, hogy vijjj,  vijjj…  khroá… tikkk… tikkk… tikkk…

(Forrás: Berecz Edward Albert Heinrich Maximilian: A konyhában történt c. történet ciklusa)