A békebeli szabályzatok nagyon pontosan meghatározták azokat a felszerelési tárgyakat, amelyekkel az egyes katonák el voltak látva az osztrák-magyar hadseregben. Az előírások tartalmazták azt is, hogy mit, mibe és hogyan kell elcsomagolni, illetve felmálházni, továbbá az egyes felszerelési tárgyak súlyát is, mégpedig dekagrammos pontossággal. Az alábbi táblázatban áttekintés látható arról, hogy az 1914-ben a frontra induló infanterist (gyalogos) katona felszerelésének tömege miből adódott össze.

Ehhez hozzájöttek még azok a különféle tábori felszerelések, amikkel nem minden latona volt ellátva (főzőedény, csákánybalta stb.), így kijelenthetjük, hogy egy-egy gyalogos katona átlagosan 25 kilónyi cuccal indult a harctérre. A háború előrehaladtával ez a szerelés fokozatonként leapadt, netán módosult – elég ha csak a rohamsisak száz évvel ezelőtti, utólagos bevezetésére gondolunk 1915-ben.

Forrás: Bálint Ferenc: Az osztrák-magyar katonák felszerelése és az egyenruha változásai az I. világháborúban