Az Evangelia roncsa (Costinesti) * Fotó Sardareanu Mihai (Panoramio)

Már majdnem este volt
A tenger hallgatott
Csend ölelte a rozsdás
Elhagyott hajót

Fénynyaláb pásztázta
Néha remegeve végig
Éjjelente sír a hajó
A halak így beszélik

Reggel elhúznak mellette
Medúzák lassú lebegéssel
Ki a sötét vizek felé
Míg erős dobok ütemével

Hullámok törnek meg oldalán
S ő csak áll mozdulatlan
Homok- és szikla-talapzatán

(Ez a hajó, az Evangelia Costinestnél van – még mindig -, Incze Pista barátommal fiatalkorunkban még ki is úsztunk a hajóhoz, szerencsénk volt, mert nagy volt a hullámzás, igy el tudtunk kapni egy lelogó kötelet, és felmásztunk. Jó volt, hogy vittünk magunkal papucsot – persze fényképezőgépet is, így Pistát meg is örökítettem a hajó fedélzetén. A forró rozsdás felületeket nem is bírtuk volna mezítláb. Érdekes, szép élmény volt.)