A szerző hollywoodi fotója

Hollywood-i mese

Hollywood ma már Los Angeles szerves része, illetve a metropolisz egyik negyede. Lényegében a Hollywood Boulevard mentén elterülő környékről beszélünk, amit még a Sunset (Napnyugta) boulevard és a Santa Monicába tartó sugárút is meghatároz. Persze, a filmgyárról, a stúdióiról lett világszerte ismert, és a „főutca” lényegében ugyanaz az ingyencirkusz, mint amit a Times Square-en is megtalál az ember. Csak itt a bóvli tucattrikókon I Love L.A.-t ír és a hűtőmágneseken pedig Hollywood, Los Angeles, Beverly Hills vagy Santa Monica van.

Ha az ember sikeresen keresztül vergődik a tömegen a Kodak filmszínházig, akkor elképzelheti, milyen az ott, amikor leterítik a vörös szőnyeget, és a hírességek bevonulnak az Oscar-gálára. A mai technika jóvoltából könnyen kikereshető a legmegfelelőbb pont, ahonnan a Hollywood feliratot megtekintheti az ember és gyorsan le is fotózhatja magát vele. Mert manapság, az egocentrikus generáció kellős közepén, ahol már nem hogy nem számít idiotizmusnak a szelfibot és az önfényképezés, hanem külön kultúrává avanzsálták azt, sok lúd disznót győz alapon, a turistáknak nem is annyira a látvány a fontos, hanem hogy önfotó, bocsánat: szelfi készüljön. És hogy a háttér látszik-e, lényegtelen, a lényeg az önfotó, ami – ha belegondolunk, ilyen alapon a vécében is készülhetett volna otthon, úgysem látszik sem a budi, sem a zuhany, sem a Hollywood felirat rajta. Emez azért sem látszik, mert – és sokan ekkor lepődnek meg igazán – a Hollywood felirat nem Hollywoodban van.
A Mount Lee hegyorom pedig elég távol van ahhoz, hogy egy szelfibe beleférjen az is és a személy is, hacsak nem jó taktikával, géppel és gyakorlattal rendelkező fotóssal állunk szemben. De hagyni kell az ittenieket élni, mert erre vannak a kirándulások a Hollywood felirathoz. Nem olcsón, és akár all-inclusive, azaz enni-inni adnak, meg is csókolnak ha kell, csak fizess. Talán a hegyre is felmászik helyetted valaki, és szelfit készít, ha kell, s ha megfizeted. Minden a mozibizniszről szól, eköré építettek egy újabb ipart,a moziipart látogató turistának szólót. Be lehet fizetni például sztárlátogató kirándulásra Beverly Hills-re, ami Hollywood szomszédságában van, lényegében a kapocs Hollywood és Santa Monica között. Ez nem azt jelenti, hogy egy csapat zajos és vidám japán és spanyol turista egy napsugaras délutánon beesik Kevin Costner lakásába traccsolni és kaffézgatni, s azt sem, hogy Mel Gibson alsógatyában tár ajtót meglepetten, mikor a busz megáll az ajataja előtt. Csak azt, hogy keresztülbuszoznak gyönyörű házakkal (és a hozzájuk járó magas kerítésekkel) meg pálmafákkal szegélyezett sugárutakon, és a busz tetejéről a kemény akcentussal beszélő idegenvezető találomra körbemutat, és elhadarja, ki él vagy élt itt valaha, és hogy azon a gyalogátkelőn egyszer Meryl Streep is átment méghozzá gyalog! Hollywood metrómegállóiban hőskorból származó filmvetítők és kamerák vannak kiállítva, és a boltozat filmkazettákkal van kirakva. Megnéztem, azok igaziak!
Persze, sok meg nem értett és fel nem fedezett művész is hemzseg itt. Énekelgetnek, táncolnak, mutatványoznak, és reménykednek, hogy valami csoda folytán valamelyik rendező vagy producer arra vetődik, és kiemeli őket a névtelenségből. Pedig amazok esetleg akkor keveredhetnének csak a Hollywood Boulevardra – már a gálától eltekintve – hogy ha elromlik a műholdas követőjük, és eltévedtek.
Persze, mindent egybevetve Hollywood kihagyhatatlan úticél, ha az ember Los Angelesben jár. Legalább egyszer.
Ami azonban L.A.-ben egyértelműen szép, az a tengerpart. Különleges domborzatának köszönhetően és a már-már szubtrópusi klimájának, egyedi hangulatot ad a város tengerparti szegélyének a dimbes-dombos magas part, illetve a Santa Monica-öbölben a Csendes-óceánra magasodó hegyek. Nem valamelyik drága turistabuszra ültem Hollywoodon túltéve magam, hanem egy városi buszra, amelyik innen egyenesen a sokat emlegetett Santa Monicába visz.

Forrás: Égből kapott mesék