Gyergyószentmiklós örmény közössége szeptember 4–6. között ötödik alkalommal szervezte meg az Örmény Művészeti Fesztivált, ami egybeesett a Hargita Megyei Ifjúsági Cukorbetegek Egyesülete által szervezte táborral, melyen én is részt vettem. Az örmény fesztiválra meghívták – nem első alkalommal – az egyik nagy kedvencem, Harry Tavitian dzsesszzenészt is, aki a gyergyószentmiklósi születésű Cserey Csaba, ugyancsak világhírű dzsesszdobossal lépett fel szeptember ötödikén este a helyi örmény közösségi ház udvarán. Csereynek egyébként ugyanezen az esemény mutatatták be a Ritmus nélkül nincsen élet című kötetét. Annak a kevés érdeklődőnek, akit az eső sem riasztott el, bizonyára megpezsdült a vére például a pergő-pörgő Bartók-, örmény népzene-feldolgozástól, illetve klasszikus dzsessz hallatán, amit a 12 éve együtt dolgozó zenészek előadtak… (Forrás: http://fuloplorant.blogspot.ro)

1. Gergely:
   2015. szeptember 8. 10:53

   ’87-ben (?) hallottam egy fergeteges Tavitian kompozíciót Musza Dagh emlékére, most szívesen meghallgatnám újra…

2. Cseke Gábor:
   2015. szeptember 8. 12:13

   Harry Tavitian írja a blogjában:
   Din 1982, de la cea de-a doua ediție a Festivalului de Jazz de la Costinești, câțiva ani la rând mi-am serbat pe scenă ziua de naștere, alături de colegii muzicanți și împreună cu publicul. Totul a culminat cu 11 august 1986 când, împreună cu Corneliu Stroe la tobe, am prezentat Suita Musa Dagh dedicată martirilor Genocidului armenilor din Turcia, din 1915. Am fost amandoi în mare formă și cei peste 3000 de spectatori care umpleau până la refuz Teatrul de Vară au simțit asta. La sfârșit, deși îi spusesem lui Florian Lungu, care prezenta concertul, să nu anunțe că e ziua mea, Moșu nu s-a putut abține și a anunțat. Atunci, spontan, toată lumea s-a sculat în picioare și a cântat La mulți ani.

   Tehát 1986-ban lehetett, Tamás!