Mennyit ér a kém munkája?

Erre a kérdésre egy angol szakíró azt feleli, hogy a kém híranyaga, ha az a valóságnak megfelel, tízezerszer többet ér, mint amennyi aranyat a kém nyom. Csak két példát sorolunk fel. Egy kémnő jelentései alapján a német admiralitás tizenhat hajót sülyesztett el. Angol számítás szerint egy modern hajó építése, fenntartása, a benne levő értékek, kártérítések és az emberi életek biztosítása 20 millió angol fontba kerül.
Egy másik kém jelentése alapján ugyancsak a német tengerészet elsülyeszti a Bistrita és Jiul nevű román hajókat, amelyek Franciaországból Archangelszkbe igyekeztek. A románok pontos leltára alapján megtudjuk, hogy a Bistritán 100 Hootchiss angol rendszerű gépfegyver, 20 58 mm. mozsárágyú, 66 autó, 22 teherautó, 5 betegszállító autó, 7 teljesen felszerelt egészségügyi anyagvonat, 2 repülőgép hangárral, 5 léghajó teljes felszerelésével, tízezer puska, hatvanezer acélsisak, 380.000 gránát, ötmillió gépfegyvergolyó, 883 tonna acél, 29 tonna nikkel, 23 tonna kén, 8.5 tonna ólom és 62 tonna különféle gép és robbanóanyag volt. Csupán az anyag értéke 35 millió aranyfrank!
Már most ha azt számítjuk, hogy a román hadsereg ezt a szállítmányt kétségbeesetten várta, mert alig volt hadosztályonként 12 gépfegyvere, mikor hadba indult és a kárpáti meg a dobrudzsai frontokon a harcok alatt a fegyverállományának felét elvesztette, érthető, hogy a kém jelentése megfizethetetlen. Legalább is azt hinné a laikus. Igazában napi 16 fontot kapott a kém, végkielégítésül pedig a Towerben akasztófát!
Hogy milyen értéket képvisel egy kém alkalmazása, jellemzi a következő példa. A háború előtt egy nagyhatalom tengerészeti parancsnokságán jelentkezett egy szakember, aki egy újfajta igen érdekes páncél-találmányt kínált egymillió frankért megvételre. A tengerészeti szakértők javasolták is a találmány megvételét. Az admirális döntése: »Hadd adják el a találmányt egy más államnak — kémeink majd ellopják tőle s akkor alig kerül valamibe!«

Forrás: A láthatatlan hadsereg. Kémek, árulók, merénylők Írta Botár Árpád, volt cs. és kir. mozgó hírszerző állomásvezető, eml. százados. Kiadja a Tapolcai Lapok nyomdavállalata, Tapolca (második kiadás: 1939)