Egy székely Szauriában (1)

Én úgy jártam, hogy egy paleontológustól tudtam meg, hogy emigráns vagyok. Ekkor már 7 éve éltem foltokban a Királyságban, de még mindig nem bírtam megtanulni, hogy egyszerű kérdésre csak egyszerű választ szabad adni. Nincs olyan, hogy belekezdünk a magyarázatba, még olyan sincs, hogy complicated, csak olyan, hogy 7, right, ok, good, de főleg excellent, fantastic, brilliant.

Még arra a kérdésre is, hogy Would you like to come over one day? Főleg arra a kérdésre. De a legjobb, ha úgy, ahogy van, elfelejtesz válaszolni, és csak egy széles mosollyal nyugtázod, hogy érted ám, neked is szia.

Ezt amúgy intézménye­sen tanítják. Szülői létem egyik leg­erősebb re­velációi közé tar­to­zott, hogy a tanító el­mondása sze­rint cse­metém képte­len (jól) használni a wow words (!) ka­tegóriát (azóta va­la­me­lyest enyhült a hely­zet), márpe­dig ez az alap­pillére a he­lyes, érzékle­tes, és főleg an­gol ki­fe­jezési módnak. Je­lez­ni próbáltam, hogy ez va­la­me­lyest ért­hető, hisz nekünk is ne­hezünkre esik. Szegény gyer­mek alapból hátránnyal, ne­add­is­ten előítélet­tel érke­zik ott­honról, a székely ugyan­is alapjára­ton ber­zen­ke­dik a túlzástól – és ez így van jól. Aztán mégis ab­ban ma­rad­tunk, hogy majd gya­ko­rol­juk. Na. Marv­el­lo­us.
Nem va­gyok az az anyu­ka – egyáltalán anyu­ka –, aki elvárja, hogy min­den­ki egyből bólo­gas­son a pa­le­on­tológus szak­ter­mi­nus­ra. Az, ami 3+1 hímnemű, nagyrészt 10 éven alu­li lénnyel való együttélés esetén köte­lező, az min­den­ki másnak választ­ható. Leg­alább ezt meg­ta­nul­tam az an­go­loktól. Tehát: pa­le­on­tológus az, aki, akárcsak a nagy­fi­am, min­den -sza­u­rusz végződésű szót is­mer, pon­to­san tud­ja őket cso­por­tosítani különféle kritéri­u­mok sze­rint, sőt, már talált is pár fosszíliát itt a környéken (és be­vit­te a múze­um­ba, ahol bril­li­ant fel­kiáltással rögtön re­ciklálták is – ez ma­rad­jon a mi tit­kunk).
Nagy­fi­am még nem is­me­ri az ide­ge­nek­re vo­nat­kozó eu­fe­miz­must (talán ez utóbbit szót sem, va­jon med­dig?), a fen­tebb említett úr vi­szont már használja is. Oly­annyi­ra meg­lepődtem, hogy inkább tovább­te­rel­tem a beszélgetést számom­ra ott­ho­no­sabb témára, a rap­to­rok­ra, mert nem min­den dínó sza­u­rusz ám, ne­hogy azt higgyétek! Ami­kor már nem le­he­tett hosszab­ban elidőzni a júra kor­ban és a la­zac­fa­la­tok is el­fogy­tak, il­let­ve a bor tompítás he­lyett erősített, kény­te­len let­tem szem­benézni emigráns önma­gam­mal.
Miért nem ju­tott ne­kem ed­dig eszem­be, hogy afféle va­gyok, le­he­tek? Miféle játékot játszok itt – amúgy ki­fogásta­la­nul – élve­zet­tel, mitől érzem fölötte ma­gam, miközben más alat­ta, és – belátom, bőven adódnak hely­ze­tek a témában, amiktől időnként én is ma­gam alatt va­gyok!?
Észrevétlenül, su­nyin jöttem ide, el­ne­vez­ve min­denfélének, nem adva ne­vet neki. Mind­annyi­szor össze­rez­zen­tem, va­lahány­szor a sze­mem­be kérdezték, hogy mi­kor költöztünk ki, mióta élünk ott, mert én tény­leg nem tud­tam róla. Hogy itt élek. Hisz nem is. Ma is szem­reb­benés nélkül mon­dom – kérdezz csak meg, – hogy én csak épp itt va­gyok, ez­zel az erővel bárhol le­hetnék, jöttem láto­gatóba, jót szóra­koz­tam a visszásságo­kon, lám, témáknak is jók lesz­nek majd, időnként ha­za­me­gyek szülni, találkoz­ni, gye­re­ket-másként-ne­vel­ni, kap­csolódni. Nem döntöttem, mert ab­ban so­sem vol­tam jó, mos­tanában ta­nu­lom. Hi­he­tet­len, de ott­hon fel le­het (vagy le­he­tett, úgy 15 éve még) nőni úgy, hogy nem kell dönte­ni, soha, egy­szer sem, csak el­fo­gad­ni, ki­tar­ta­ni, végig­csinálni. Azt vi­szont muszáj. Vagy elképzel­ni. Ab­ban is jók va­gyunk, én különösen.
Most pe­dig elképze­lem, hogy végre felnövök, döntök: emigráns, vagy pa­le­on­tológus le­szek, vagy inkább mind­kettő, mert ez itt a le­hetőségek országa, sok­kal inkább, mint sze­re­tett hazám: le­het eszmélget­ni, meg­gon­dol­ni, szüne­te­ket be­ik­tat­ni, halálig ta­nul­ni. Csak meg­botránkoz­ni nem, azt szi­gorúan ti­los.
Szin­te res­tel­lem, de újból a nagy­fi­am jön a bri­liáns meg­oldással: legyél pro­fi pa­le­on­tológus, amatőr emigráns. Gor­geo­us.

Forrás: eirodalom.ro