A tavasz folyamán a nemzetközi médiákban (lapunk is beszámolt róla) futótűzként terjedt ama felfedezés híre, hogy amerikai kutatók az emberi végtermékből állítottak elő aranyat. Amikor először olvastam róla, nem tudtam hova tenni a (nagy)dolgot, de utólag beláttam óriási üzlet lehet benne a falusiak számára. Mindenki másképp reagálja le az olvasottakat, de belőlem most csak az ironikus énem tud előjönni.
Az újrahasznosítások korát éljük. Na, de ennyire?! Sokan kikacagják a falun élőket, hogy gumicsizmában lapátolják az állatok alól a trágyát, s lám a magasabb rendűek is kipróbálták a módszert. Igaz, falun nem keresnek évi 13 millió dollárt e munkafolyamattal, ennek ellenére van ára a biotrágyának. Újrahasznosítják, a természetben történő körforgás recept által, mert ők tudják, nem mind arany, ami bűzlik. Földjeiket nem cianiddal mérgezik, értéket látnak a borozdák közt, élelmiszert termelnek, nem a meggazdagodás iránti vágy hajtja őket. Elsődleges célként a megélhetőség, a tisztességes munka iránti eltökéltség mozgatja őket, nem pedig a csillogás, a műtárgyak utáni ragaszkodás.
Sokoldalúak az összefüggések. Verespatak esetében mondhatnánk, aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli. A kutatás alapján, előbb miért nem aknázzák ki a falu illemhelyeit, s az emberek után áhítozzanak a föld gyomrába. Nem kell hagyni semmit kárba veszni, de a felhasználási módok megmutassák a világ tükörképét. Jelzőként, ennek ellenére sem írok illemtelen szavakat. Ha már az egyetemeken bebújnak a „gödörbe” az aranyért, nem igazán értem, mitől lenne ragyogóbb a végtermék. A jogi kibúvókra itt is szükség lehet, mert a kiválasztott nemes tárgyra nem ajánlatos feltüntetni a származási helyet, emiatt az oltárnál, ünnepi ebédnél még vissza is adhassák az érzéseinket pótolni-, közvetíteni próbáló ajándékot. A másik meglátásom egy olyan üzleti hullám érkezése, ahol a gyors gazdagságra vágyók a falusi gazdáknál leszerződik a wc-ket, a türelmetlenebbek újsághirdetésekben kínálják annak tartalmát. A fürdőszobai porcelánokat visszacserélik a hagyományos kerti fabudikra, így törekedve az értékeik kihasználására.
Az én szememben az arany éke csak felesleges-, kockázatos kihívás, a gyilkosságok ösztönzője a kezdetek óta. Maradok kisstílű, falusi parasztnak, akit nem vakít el az arany ragyogása. Helyette inkább viselem ama kockázatot, hogy disznóölés közben mellé szúr a részeg böllér, vagy a ló rúg agyon herélés közben.

(Forrás: szekelyhirmondo.ro)