Az amerikai filmek és a giccskultúra hatására nálunk is elterjedt az ökölbe szorított kézből kinyújtott középső ujjal leadott bemutató, vagyis a vak juh jelzés. Állítólag már a rómaiak idejében is létezett és már akkor is trágárságot jelentett.

Értelmezésem szerint a kinyújtott középső ujjal való integetést a skótok és az írek találták fel az angolokkal folytatott csaták során. A Skóciát és Írországot lerohanó barbár angolok minden hadifogságba kerülő férfiember jobb kezéről levágták a mutató és középső ujjakat, hogy az illető többé ne feszíthessen íjhúrt ellenük, de vadászni se tudjon a király erdejében. A rőtvadak és az uralkodó osztály biztonsága érdekében még a juhászkutyákat is megcsonkították.

Szóval amikor a kifosztott, rabszolgasorba taszított és számtalanszor megalázott írek és skótok fellázadtak az angolok ellen, az ütközet előtt a dudák, sípok és dobok hangjára nagy hujjahóba kezdtek. Előbb meztelen ülepüket mutogatták az ellenségnek, majd becsmérlő szavak kíséretében kihívták párviadalra az angol lovagokat. Az íjászok eközben ökölbe szorított kezük kinyújtott középső ujjával integettek:

– Lám, nekünk van ujjunk és tudunk lőni! Bekaphatjátok….

(Forrás: Edward Albert Heinrich Maximilian: Egy bog kóré c. kötete. Székelyudvarhely, 2010, a szerző kiadása)