Apám vonatjegyet kér: útirány Sztána!
A harmadosztály: fapados.
Zötyög velünk a szerelvény.
A fülke beh’ takaros!

Fényes léceken fészkelődöm.
Aranyra pácolt: jó kemény!
(Mégsem csak e kirándulásról
szól ma a költemény.)

Csípős dohányfüst. Szalonnaillat.
Kilötyögött tej szaga.
Beragadt, maszatos az ablak.
Az elfutó táj maga.

Szamóca nem volt. S gomba még úgy sem.
A város mindent tarolt.
A csapzott füvön frustukoltunk.
Riadt madár dalolt.

Visszaúton a harmadosztályt
Nem láttuk. Égbe szállt?
A vonat már csak első s második
osztályú vagonból állt.

Valahol átfestették oldalukon
az osztályos jelet:
a III-asból II-est fabrikáltak
s a II-esből I-et.

Az újság írta: érdekünkben
Történik e csoda.
Másodosztályon utazni most már
Mindenkinek joga.

Apám vigasztalt: szálljunk csak fel.
Hisz semmi nem változott.
(Csak füstbe ment a harmadosztály:
s minden megváltozott.)

Csíkszereda, 2015. szeptember 12.

/ A Koholt mesék c. készülő ciklusból/

1. B.Tomos Hajnal:
   2015. szeptember 15. 06:47

   Beh’ takaros ! Látom nem apadt el egészen az ihlet teje,sőt…..egész ciklusra van(lesz) belőle.Ennek nagyon örülök,Gábor!