Gondolatok naplója (részletek)

M. kir. lovas honvéd iskola, 1915.

Ha a háborúra gondolok, szeretném megmérhetni mennyit ér egy ember – mert igaz egyrészt, hogy komplikált szerkezet, hogy előállítása sok fájdalom és áldozatba került, hogy egy egész világ vész el, ha ő elveszik – például én velem. Másrészt azonban – úgyis születik helyette más. Talán mégis csak az a fontos, hogy életének és halálának a képe milyen, hogyan emlékeznek rá, halála milyen kört zár le, vagyis milyen képet rögzít meg az emberek emlékezetében. Mert egyik így, másik úgy hat, mikor egyéni életre feloszlódik. Az, hogy egyikre emlékeznek, a másikra nem, az az egész szempontjából mindegy, csak a természet pazarságát mutatja , s a természetben látszik, hogy takarékoskodni sohasem igazán jó.
*
Meglehet hát az is, hogy pusztulunk. De amikor ítélet-idő van, a jó ember maradjon meg helyén és kerítse magára köpönyegét. Mikor könnyebb jó embernek lenni (valódi jó életet élni) többen vannak, máskor kevesebben. De most, aki van, maradjon meg a helyén. Pusztuljon Szodoma, Lót marad. Sokan maradnak majd. Tömegeken és időkön át nyújtsanak azok egymásnak kezet, hogy századokon végig érjen a láncolat. Egyszer megvirrad majd – csak mi nem győzzük bevárni. Most minden jó ember maga legyen, egyedül – egy-egy világot hord vállain.

Forrás: drot.eu