Lusitania

New-York előtt szabad vizek felett
Rakott hajó habos vizet dagaszt;
Büszkén kacag mind, kit keblére vett
S az intő szó csak gúnymosolyt fakaszt.
Kelet felé szeli az óceánt.
(Merész hajó, ez utad meg ne bánd.)

Rakott hajó halál magtól nehéz:
Agyú, lőszer, mit kalmár nép csen át.
Harc táplálék, növekvő harci vész,
Ha e hajó kiköthet ideát.
Dühöngő harcnak vége nem szakad.
(Halál hajó! Ki kötnöd nem szabad.)

Hamburg előtt bezárt vizek alatt
Nagy útra kél nehány búvár naszád.
Az Ir-tengerbe bújva ott halad,
Parancs szerint szolgálni a hazát.
Keblében lent gondterhes férfiak,
Ha aggódnak, nem haláluk miatt.

Angol vizen úszik már a hajó,
Az Ir-partok mosolyganak felé
S a Britt sziget, a mindent felfaló,
üdvözletét hangoztatja elé.
A biztos rév előtte tárva áll,
Kiszállni kész a százezer halál.

De forrni kezd a csöndes viz alatt,
Sistergő sáv, habos fehér vonal
Nyil egyenest a hajónak szalad
S birokra kél a büszke hajóval
S hogy föltépé halál magvas hasát,
Büszkén kelt ki vízből a kis naszád.

Egy két perc s a merész hajó meging,
Csolnakba száll, amint lehet, nehány.
Tiz-húsz perc és habos örvény kering
A sülyedő halál hajó nyomán …
S mig elsülyedt, dacosan rá meredt
Két szúró szem a habos viz felett.

Forrás: Hadak útján (Dicsőszentmárton 1916), MEK