Pár hete beszéltünk telefonon – mint egykori, régi harcostársak. Kollégák a rendszerváltás előtti szorongatott időkben, s kollégák a felszabadult, kiteljesedett újságírás hétköznapjaiban. Az 1938-ban Kőszegremetén született öreg firkász – ahogyan szerette nevezni magát – letette a tollat. (Eszembe jut: mennyit segített nekem szakmailag, mennyit támogatott erkölcsileg!) Telefonbeszélgetésünkkor elmondotta: beteg volt az utóbbi években, családja érdeme, hogy talpra állt, de sajnos, nagyon közel érzi magához a búcsúzás hangulatát. Elvicceltem szorongó panaszát és úgy terveztük, egyszer még viszontlátjuk egymást. Utolsó, A lopakodó riporter című válogatott írásait tartalmazó kötetét két évvel ezelőtt mutatták be szatmáron, 75 éves születésnapján. A Káfé is közölt tőle cikket, memoárt, riportot. Főbb munkahelyei: az Előre, Romániai Magyar Szó, Új Magyar Szó, Erdélyi Riport… Vérbeli újságíró távozott el vele. Olyan, amilyen több nem lesz.

Cseke Gábor

Sike Lajos: Az ágyútalptól a sajtóházig című visszaemlékezéseit itt olvashatjuk.