Gyermekkorom egyik penészes, egyhangú emléke A bakanccsal való megsegítés. Áll egy szegény, sovány fiú, s nagynéném, mint egy freskókirálynő a templomot, átnyújt neki egy barna bakancsot. Hát ez volt A bakanccsal való megsegítés. A fiú a bátyám egyik osztálytársa volt, és évekkel később pincér lett belőle valahol vidéken. Amikor ott véletlenül egymásra ismertek, a pincér bőségesen megvendégelte a bátyámat, és említést tett A bakanccsal való megsegítésről is. A fiú, azaz a koraérett fiatalember világéletében raccsolt egy kicsit. Hogy hohan az idő! Már csak unokái idézik a néhai sihedert.

Budapest, 2015. IX. 22.