Húsz éves az Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány, vagy­is az EMIA. Azt is mond­hatnám, na­gyon öreg, hal­dok­lik. De mégsem. Ami­kor 1995-ben, néhány em­ber­rel tanácskoz­va létre­hoz­tuk az alapítványt, több szem­pon­tot is fi­gye­lem­be vettünk. A leg­fon­to­sabb elképzelésünk az volt, hogy az össze­kuszálódott, megválto­zott, széthulló világunk­ban le­gyen egy intézmény, ami a val­lott és han­goz­ta­tott esztéti­kai értékek el­lenére össze­tart­ja az erdélyi ma­gyar írótársa­dal­mat, il­let­ve, az író-ol­vasótalálkozók szer­vezésével meg­próbálkoz­tunk el­lenállni, szem­be­for­dul­ni az iro­dal­mat és a szel­le­mi értéke­ket ki­szorító vagy sem­mi­be vevő ten­den­ciákkal.

Ugyan­is, ha az iro­da­lom 1989-ig valóban önazo­nosságunk őrzője, azt is mond­hatnám, a „nem­zet lel­ki­is­me­re­te” volt, mind­ez 1989 után ki­bil­lent medréből, az iro­da­lom sze­re­pe megválto­zott: már nem az írók, a po­li­ti­ku­sok let­tek a társa­da­lom meg­határozó közsze­replői. Ami önmagában még nem is lett vol­na baj. A gon­dot az je­len­tet­te, hogy ez­zel egy időben a társa­da­lom­ban bekövet­ke­zett a szel­le­mi értékek mély­repülése is. A művésze­tek, sőt az esztéti­kai értékek­re ala­pozó köve­telmények is háttérbe szo­rul­tak, s ha 1989-ig a kom­mu­nis­ta szel­le­mi ter­ror el­lenére is működött egy­faj­ta értéksze­lek­ció, a különböző médi­u­mok meg­próbáltak egy­faj­ta erkölcsi értéket-mintát közvetíteni a társa­da­lom fele, a változások után mind­ez az írott médiában tel­je­sen megszűnt, sőt az új, elekt­ro­ni­kus médiákban en­nek épp az el­len­kezője követ­ke­zett be. Az új csa­tornákban a tu­laj­do­no­sa­ik irányításával, a személyiségek he­lyett a ce­le­be­ket állították a társa­da­lom előterébe, a közösségi értékek he­lyett az egyént, a nor­ma­litás he­lyett a per­ver­ziót, a ni­hilt, és so­rol­hatnám. Per­sze, az iro­da­lom betöltött sze­repének a gyengüléséhez hozzájárult az is, hogy egy idő után ma­guk az írók adták fel saját, ad­dig val­lott, vagy vállalt sze­repüket. Le­egy­szerűsítve a dol­go­kat, azt is mond­hatnám, már nem is akarták megszólítani az ol­vasót. Az iro­da­lom las­san ki­szo­rult a szel­le­mi értékek ver­senyéből, a pe­rifériára került, vagy több­nyi­re botrányok szintjén volt je­len. És ak­kor még a könyv­ter­jesztés problémáiról, széthullásáról nem is beszéltem. Sum­ma, summárum az Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány ki­mond­va, vagy hall­gatóla­go­san is, ez el­len az értékvesztés el­len próbált ten­ni. Úgy az évről-évre meg­hir­de­tett különböző pályáza­tok­kal (emlékszem a leg­első pályáza­tunk, az Erdélyi ma­gyar falu ma címmel je­lent meg), mint író-ol­vasó találkozók szer­vezésével. No­vel­la, regény, esszé, szo­ciológia, szo­ciográfiai, iro­da­lomtörténet stb. megírására írtunk ki évről-évre pályáza­to­kat, hoz­tuk hely­zet­be a különböző te­hetsége­ket, so­kak pályája itt is in­dult. In­nen tel­je­se­dett ki. Az emlékállító próbálkozása­inkból külön fe­je­ze­tet érde­mel a különböző emléktáblák, szob­rok állítása, emlékköny­vek kiadása, ame­lyek­ben az alapítvány tevőle­ge­sen is részt vett, és nem utolsó sor­ban, egy hon­lap el­indítása is, amely mára már meg­határozóvá vált az erdélyi on­line iro­dal­mi világban. Igen, itt és most, ki­mond­hat­juk nem­csak az volt a cél, hogy egy nap­ra az iro­da­lom­ra irányítsuk a fi­gyel­met, ha­nem értékközvetítés is, ezért is díjaz­tuk a ma­gyar iro­da­lom­nak, azt a vo­nu­latát, ame­lyet Po­mogáts Béla, Görömbei András, Ilia Mihály, Ber­tha Zoltán, Márkus Béla, Sza­kolczay La­jos, Pécsi Györgyi, Elek Ti­bor, stb. képvi­sel a ma­gyar iro­da­lom­ban. S ha az EMIA-díj, a ráfi­gyelést, a törődést, a ki­emelt tisz­te­le­tet je­len­tet­te is, az Életmű-díj már azt a ki­ma­gasló értéket, ame­lyet az erdélyi ma­gyar szel­le­mi élet leg­jobb­jai je­len­tet­tek. És ezt je­len­tet­te a Debüt-díj is, amellyel valóban a leg­jobb első köte­tes szerzőkre hívtuk fel a fi­gyel­met, igye­keztünk bíztat­ni, ju­tal­maz­ni. Vi­szont, el kell mon­da­nunk azt is, hogy azok a meg­fon­tolások, ame­lyek céljából az alapítvány maga létrejött, ma már sok szem­pontból ren­deződtek. A fi­a­ta­lok támo­gatása intézményesült, a leg­job­bak előtt megnyíltak a különböző ma­gyar írószer­ve­ze­tek, tábo­rok szer­veződnek. Vi­szont ez­zel együtt is, és a fennálló nehézségek el­lenére, hisszük, az alapítvány olyan értékirány­za­tot képvi­sel, ame­lyet érde­mes fenn­tar­ta­ni, működtet­ni és ezért is dol­go­zunk.

Forrás: eirodalom.ro