Bizonytalan káromkodás

Egy nővér jelenik meg a kórterem ajtajában, összecsapja a tenyerét és majdnem kiáltva mondja, szent Isten, itt van az újságredaktor! Hát maga mit keres itt, az egész kórház meg van győződve arról, hogy meghalt még akkor…

Ez az utóbbi mondat úgy futott végig a frissen felmosott kórházi folyosón, mint valami bizonytalan káromkodás.

– Hogy maradt meg, jóember, hogy tudott megmaradni? Félkézzel föl tudtam volna kapni, amikor innen kivitték, s né, él az újságredaktor… Tudja, mit mondtak maga után azok a régi betegtársai? Azt mondták, belehalt egy pattanásba… Amint látom, él, mondja, mi baja már megint? Maga mindig kiszúrja a hitvány időjárást, akkor negyven fok is volt, most pedig legalább tizenöt mínuszban! És micsoda rendetlenség megint az ágya körül! Mi van a feje alatt, kólásüveg?

Mondom, víz van a kólás üvegben, a hasamra hozták a görcsök miatt, forró volt, de kihűlt, itt tartom a fejem alatt, mert lapos a párnám és látni szeretném a szobatársakat. – Hogy maga milyen jól meg tudja indokolni a rendetlenségét! Jól emlékszem, a múltkor azt mondta, azért nem hozott eszcájgot, mert magának csak ezüstből való kanalai vannak, s azok megfeketednének a kórházi ételektől.

Mondom, én ezt az észjárást egy falumbéli szegény embertől tanultam, még gyermekkoromban.

– Bizonyosan annak a szegény embernek is ezüst eszcájgjai voltak, akitől tanulta…

– Annak a falumbéli szegény embernek nem az eszcájga volt ezüstből, hanem minden gondolata abból volt, de az is lehet, hogy tiszta aranyból – mondtam újságredaktori fogalmazással.

– Ezt hogy érti, ha lenne szíves jobban megvilágítani, kérdezte nagy érdeklődést mutatva a sápítozó nővér.

– Azt úgy, hogy valaki megkérdezte, ha nincs mit egyék, miért nem tart magának disznót, mint más. Erre azt felelte, azért nem tart disznót, mert nem állhatja a sikoltását.

Válaszom nagyon nem lelkesíthette a sápítozó nővért, szólt az ajtóban kíváncsiskodó, lábadozó betegeknek, sétáljanak tovább, mert a séta kötelező, csak épp azt nem mondta, ami ebben a kórteremben történik, abból semmi jót nem tanulhatnak. A közelebbi szomszédom figyelmeztetett, máskor ne nagyon villogtassam a példálózásaimat, mert a visszafojtott röhögéstől kicsúszott a hasából egy műanyag cső, szólni sem mer, hogy valaki visszategye.

Következik: Lapos párna

Előzmények: Első fejezet, Második fejezet, Harmadik fejezet

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ