Szemembe szúrták mint egy nagy szeget/ az álmoktól szikrázó éjszakát./ Mint kárhozott, ha Istent emleget,/ betörném mind a mennyek ablakát.// Kint fekete hó hull a kerteken/ nem hagyhatok halványkék lábnyomot,/ rámdől az éj fala, ha fölkelek/ és halott emberekkel álmodok.// Ki lesz öröm nekem, ha érkezem?/ Kinek szívén remeg várakozás?/ Isten milyen világát éhezem?// A túlvilág sem végső állomás?/ Későn ér haza, aki messze jár./
Meghalt Kamenitzky Antal.
100 költemény című, 9. kötetéből választottuk a fenti sorokat. A tízedik, már megszerkesztett kötetét nem adhatta át személyesen a hagyományos panaszözön közepette, ami végén mindig megkérdezte: „Te, költő vagyok vagy sem? Eddig olyantól, akit mások költőnek tartanak, még választ nem kaptam e kérdésemre. Egyszer ugyan egyik szerkesztőségben megütötte fülem egy gúnyos megjegyzés, az önjelölt költőről…”
Nem várta tőlünk, barátaitól soha a biztató választ, megszállottan kitartott amellett, hogy ne baráttól hallja, költő-e vagy sem. Már nem hallhatja elismertektől sem a megnyugtató szavakat.
Nyáron 100 válogatott költemény című kötetét ajánlotta sok szertettel. Szép vers valamennyi, pontos, lecsiszolt, legtöbb kedvenc versformájába, szonettbe idomítva.
A gyergyószentmiklósi irodalmi kör „külső” tagjaként üdvözölhettük találkozásaink, felolvasásaink alkalmával. Büszke volt e címre, ahogy mi is őrá, a melankolikus, súlyos májbetegsége miatt az elmúlással állandóan parolázóra, az ezrével írt versek szerzőjére. Az elmúlt hét végén esett kómába, e hét elején pedig hasonlóan „derűlátó” barátja, dr. Kercsó Attila után ment.
Borszéken született és élt, Marosvásárhelyen a művészetiben érettségizett, szobrászatot tanult. A katonaságnál szerzett betegsége miatt nem tanulhatott tovább, tisztviselő lett szülővárosában, ahol az utóbbi években kis helytörténeti múzeumot is berendezett, vezetett, a fürdőváros történetét ismertetve az érdeklődőknek. Agyvérzés végzett vele Marosvásárhelyen, ahol az önkívületbe lévőt próbálták megmenteni.
Utódot nem hagyott versein, és a még édesapja által Borszékről – német nyelven – őrzött, gazdag, emlékező, emlékeztető anyagon kívül.
Júliusban töltötte a 68 évet. Nyugodjon békében!

A gyergyószentmiklósi Dr. Kercsó Attila Irodalmi Kör

Temetése 2015. október 8-án, 14 órakor lesz a borszéki köztemetőben.

(Bajna György)