Reggeli derengésben lépek a konyhába, pillantásom az asztalra esik.Jó ez a hely ébredezésében,a világosbarna – sárgakockás abroszon kezdődik a nap.A hold lement már. Az ablakban ahogy látszik a kinti világ, a bárámyfelhős ég , ma napsütés lesz.
A konyhaasztalon napközben többször is helyére kerül minden.Tizenöt tárgyat számolok meg,
leltározok. Másként nem lesznek fontosak ezek a dolgok -gondolom ,miértne foglalkoznék velük,csak úgy időtöltésből.
Egy fogantyus lapító a falmellé állítva, fakeretben négyzetalakú csempével,ami egy holland halászfalut ábrázol. Az óceánontúlról került hozzám.
Ugyancsak felállítva,egymásra helyezve öt lábosalátét : egy nagy kerek,háncsból font,zöldre festett,kettő vastag bordófonalból készült, két kicsi,természetes világossárga színü.
Két sótartó :egy üveg és egy müanyag.
Egy kéküvegtál , benne zöld almák.Édesanyám hogy szerette az almazöldszínt, a kredenc is ilyen volt.
Egy régi fekete kerámiaváza sárga és kék szalmavirágokkal.
Egy bronzgyertyatartó,benne csonkig égett bordószínü gyertya.Régenelmúlt karácsonyestén fogyott el ennyire, még meggyújtható rövid időre.
Egy párologtató levendulaillattal.
Egy kerámiacsésze a zöld több árnyalatával. Csalántea esik jól belőle.
Egy kézileg formált, kerámia cukortartó két évtized patinájával.
Egy fehér porceláncsésze, belsejére rakodva több rétegben a mindenreggeli tea színe – párája,egyformára barnulva , nagyon kifinomult részecskékkel ,mint egy régen elveszített selyemkendő lebbenése.
Ezt csak utazás előtt mosogatom el, ritkán.Szeretem a mai frissen főtt teát még forrón az elmúlt napok megszáradt,elolvadt,elillant ízére – illatára tölteni.

Mintha egy láthatatlan pókháló fonalán rakosgatnék, a szál bármikor elszakadhat és dolgaim szétszóródnak.
Konyhám dísze a
teáscsésze , napkeltekor
fénnyel telik meg.