Dani jó verset írt, amely meg is jelent egy gyereklapban. Körülötte forrt a légkör. Dani apja már öt éve halott. A gyász mélyen élt a fiú szívében. Ez még csak az első verse volt. Mikor Dóra, a nővére épp egy barátnőjével beszélgetett a telefonon – s éppen Dani is a szobában volt, a vak is látta volna hogy Dóra mennyire zavarban van.
Dani szinte röhögött magában. Ő közgazdász volt, nem éppen a költészet volt az érdeklődési köre és kenyere. Miután letette a telefont, ment a konyhába s varrni kezdett. Annyira zavarban érezte magát, hogy az Dani számára már mulatságos is volt egyben.
Az anyuka, Karola éppen bevásárolni volt oda. Mikor hazajött ő is furcsának találta lánya viselkedését.
-Mi van veled? – kérdezte
– Semmi.
Dani a szobájába ment s írogatta a verseit tovább. Karola benézett hozzá s azt mondta neki:
-Néha tarts szünetet!
– Rendben!
Karola amikor főzéshez fogott, hirtelen hiányérzete támadt. Ekkor jutott eszébe hogy két paradicsomot elfelejtett hozni a boltból.
-Dóra! – kiáltott
– Mi az?
– Légy szíves, hozz a boltból két paradicsomot!
Odaadta neki a pénzt s az magával vitt egy szatyrot is. Dani addig kiment a konyhába rágyújtani.
-Most egy jó verset írok!
– Ne erőltesd magad! Mondtam már!
– Nekem ez nem megerőltetés!
Aztán hazajött Dóra a boltból s elővette, majd az asztalra rakta a szatyrot. Kivette a paradicsomokat. Ám nem kettő volt az asztalon, hanem három.
Karola nevette.
– Kislányom, elment az eszed?
Dani fékezhetetlenül mosolygott.
– Melyik fiú vette már el az eszedet?
– Vagy inkább az én sikerem! – helyesbített Dani
– Ez a kis hülye azt hiszi – ő a világ közepe! – mondta a lány
– Jó verseket ír! Mi bajod vele?
– Nagyképű!
– Ez nem igaz! – érvelt az anya
– Azt hiszi, valami irodalmi nagyság!
– Nem hiszek magamról többet, mint ami vagyok!
– Hagyjátok már abba! – szólt közbe Karola
– De többet hiszel!
– Nemsokára veszek Daninak egy laptopot! Azon könnyen tud írni.
Dóra csendben kivonult a konyhából. Daninak nemsokára közeledett a születésnapja. Karola egy laptopot akart venni neki. Hogy azon nyugodtan írhasson.
Mikor a születésnapi torta mellett megpillantotta a laptopot, a szíve lángolt a boldogságtól. Dóra is vett neki egy könyvet „Hogyan írjunk szép verset?” címmel. Dani meg volt hatódva. Átkarolták egymást. Az ünneplés utáni napon Dani nagy lázzal kezdett írni s jelentős sikerrel. Dórának az egyik verse nagyon tetszett.
– Ez nagyon szép! – mondta Dóra
– Á! Van jobb is!
Most Dani lett szerény. Dóra megcsókolta homlokát s azt mondta:
– Írj csak tovább!
– Úgy lesz!
Aztán Dóra másnap elutazott szerelméhez. Dani kettesben maradt anyjával. Karola büszke volt fiára. Ha az apja látná, az meg még büszkébb…