Varjúháború

Józsi bácsi a/ udvarán üldögélt, a terebélyes tölgyfa árnyékában, egy kis padon. Pipázott, s nézte a levelek között felszálló füstöt. Rekedt hang szólt le rá a magasból.
— Krr-krr-kár-kár!
— Elhallgass, szemtelen, ne zavard a nyugalmamat! — kiáltott a kotnyeleskedő varjúfiókára, mert az volt, ami a lombok közül kikandikált. A madár tovább károgott, mire Józsi bácsi elhessentette. A varjú el is repült, de a hátsó udvarról nemsokára éktelen kakaskukorékolás hangzott föl. Mi üthetett az állatokba? — morfondírozott, amíg hátrament, majd szinte hanyatt esett a meglepetéstől, s alig akart a szemének hinni, hogy egy kis varjú akkora felfordulást képes okozni. A nagy veres kakas végül is jól megtépázta a szemtelen vendéget, s fekete tollaival tele volt a baromfiudvar.
A fióka kívánt bosszút állni rajta, amiért elzavarta?
Egy idő múlva újabb varjúkárogás hangzott fel a hátsó udvar felől. Laci, a szomszédék gyereke felkiáltott.
— Né, mennyi csóka!
— Látom, fiam, biztosan bosszút akarnak állni kis társuk tegnapi veresége miatt…
A sok varjú a szénaboglyára telepedett, s a bátrabbak megkezdték az előrenyomulást. A kakast újra elöntötte a harci kedv, de lassan alábbhagyott vele, amikor látta, mekkora az ellenség. A tyúkok ezt látva, ijedten kerestek menedéket az eresz alatt.
Laci gyerek izgatottan felkiáltott:
— Gyorsan, tessék elengedni a Sajó kutyát!
Sajó hatalmas állat volt, s már izgatottan várta, hogy közbeavatkozhasson. Két vakkanás
közben sikerült nyakon csípnie egy öreg madarat, amely ijedt károgásba kezdett. Erre társai elhagyták a csatateret s a boglyán kerestek menedéket, majd unottan elrepültek. Lassan elnéptelenedett az. udvar, csak a megtépázott kakas teteme s az öreg varjú teste maradt ott mozdulatlanul. A csata ezzel véget ért.
Józsi bácsi sorban elhantolta a hősi halottakat, a varjút és kedvenc kakasát, majd nyugovóra tért. Álmában megjelent a kis varjú, aki újabb bosszút forralt, ezúttal Sajó ellen, amiért megfogta az ő édesanyját.
Reggel varjúkárogásra ébredt. A kis fióka az udvaron ténfergett, siratta az anyját. Azután minden reggel eljött, s Józsi bácsi kenyérmorzsával eteti, hátha valahogy sikerül megengesztelnie.

Bálint Csaba
Tekerőpatak