Írtam már róla, hogy az „aranykor” kellős közepén, amikor a dalszövegíróként (is) bemutatkozó Ceausescu elvtárs megszülte Románia új – ki tudja hányadik? – himnuszának szövegét, a médiában csak úgy özönlöttek a dicshimnuszok, miszerint ennél csodálatosabbat még nem írt senki, a szöveg maga a tökély, sem elvenni belőle, sem hozzátenni nem lehet semmit. Aztán kiderült, hogy kimaradt belőle egy egész strófa…

Mindez Románia legújabb brandje kapcsán jutott eszembe, egyrészt azért, mert úgy tűnik, az ország brandjei legalább olyan sűrűn váltogatják majd egymást, mint a román himnuszok, másrészt pedig azért, mert az egymást követő brandek mindegyikét az egekig magasztalták, hogy rövid időn belül felismerjék: semmit sem érnek.

Kezdetben vala, ugye még az Adrian Costea-féle hírhedett, több millió euros „imázs-album”, az Örök és lenyűgöző Románia, amely csak a közpénzek ilyeténképpen való lenyúlása miatt kirobbant botrány miatt híresült el; ezt a Dan Matei Agathon volt idegenforgalmi miniszter által kiötölt, ugyancsak kifulladt és nem kevés vitát kiváltó Dracula-land követte. Aztán jött sorban két évvel ezelőtt a rekordidő alatt kudarcot valló Fabulospirit, tavaly Elena Udrea idegenforgalmi tárcavezető dicsértette agyba-főbe és – ami nagyobb baj – költött euromilliókat az országot a választék földjeként meghirdető Land of Choice jelmondatra, hogy aztán szintén alig egy esztendeig éljen, és most felváltsa az országot a Kárpátok kertjének hazudó, több mint 800 ezer eurós brand. Udrea asszonynak köszönhetően Romániának videoklipes idegenforgalmi himnusza is volt, amit befutott művészek adtak elő, nyilván nem bagóért. A himnusz természetesen ugyancsak rövid ideig élt, pedig a tárcavezető bombasikert várt, a – megfogalmazása szerint – egyszerű dallamra énekelt, egyszerű szövegtől, csak arról feledkezett meg, hogy annak idején a forradalmi, munkásdalok dallama és szövege is egyszerű volt, mégsem lett belőlük sláger.

Udrea asszony nem szűkölködik tervekben. Elképzelései közül kiemelkedik a bor útja, amely olyannyira eredeti, hogy esetenként inkább gombatermő vidékeken, például a szőlőt nem igen látott Chiojdun vezet át. Jöhet hát a zamatos gombabor, a chiojdui gombaszú, amelyet bizonyára nagy élvezettel szopogat majd a zord északi időjárás által megkínzott csúzos tagjait a bővizű cotroceni-i termálforrásokban áztató norvég köztársasági elnök. Szakminiszterünk ugyanis gyógyfürdővé változtatná Bukarestet, ahonnan a tolókocsival érkezők tolókocsi, de nem minden remény nélkül távoznak, mivel a rendőrség keresi a tolvajokat. De ez még semmi ahhoz képest, hogy május elejétől október végéig kinyújtaná a román tengerparti idényt, erről nyilván előzetesen egyeztetett a klímáért felelős magasabb fórumokkal. Persze Drakuláról sem mondana le, a véres legendát azonban „elbájoló, megindító történetté” varázsolná, feltehetően Drakula és Júlia brand-néven.

Aztán ott van a sétahajókázás a Duna romániai szakaszán. Mekkora élmény lehet a külföldi turistának mondjuk Esztergom, Budapest, Pozsony, Bécs, Linz, Ulm, Regensburg után ellátogatni Calafatba, Giurgiuba, Brăilába is.

A tárcavezető az ország csapnivaló útjait is az idegenforgalom javára fordítaná: felmerült benne az ötlet, hogy szekérkaravános körutakat szervezzenek rajtuk – ez valószínűleg amolyan kátyúrizmus lenne.

A bőség zavara miatt a miniszter asszony többi tervét már csak felsorolásszerűen említeném: egyházi turizmus Bukovinában; „idegenforgalmi és fürdőközpontotok” létesítése Hargita és Kovászna megyében; üdülőhely létrehozása Vurtopon (ahol a turista, nyilván csekély többletjuttatás fejében, némi aranyport is nyelhet majd a szomszédos Verespatakról. Bár igaz, tárcavezetőnk egyetlen projektje sem nélkülözi az aranyfüstöt); „a Bánság beillesztése” a nemzeti turizmus hálózatába; európai körút a Duna-delta érintésével (vállalkozói partner: férjem-uram üzlettársa, Alexandru Bittner?)

Elena Udrea nem csak ötletekkel áll elő: tesz is Népszerűsítésükért, megvalósításukért. ha kell padlót sikál, horgol, lóra pattan, helikopterre száll, bukovinai parasztingben, átalvetős tarisznyával kerékpározik végig a tengerparton. Az valószínűleg csak tömény gondjainak a számlájára írható, hogy utóbbi esetben nem jutott eszébe a vízibicikli…