Mi a legfontosabb Fellinger Károly számára?
– kérdezi a Káfé főnix
Kedves Károly, meséket publikáltál eddig a Káféban, meseíró lennél?
Elsősorban költőnek tartom magamat. Magyar nyelven eddig 18 kötetem jelent meg. Ebből 14 verskötet. A legtöbb verskötetem azonban a gyerekeknek íródott. Mivel a becsületes foglalkozásom agronómus, két lábbal próbálok állni a földön. Ha nem dolgoztam volna a határban, a természetben , talán sose jutott volna eszembe feldolgozni szülőfalum dűlőneveit, felgyűjteni először falum, majd a Mátyusföld meséit, hiedelmeit, mondáit.
Miért ír, és ír át mesét a magyar író 2015-ben?
A mese csodálatos dolog. Visszarepít a gyerekkorba, egyfajta gyógyír a 21. század megoldhatatlan problémáira. Ráadásul a mesék gyűjtése, átírása a mai ember nyelvére egy kisebbséginek, talán még a szórakozás mellett, kötelessége is.
A világ valahogy nem úgy néz ki, mint a meséidben, nem akar már sehogy jórafordulni a kiskondás élete…
A világ nem úgy néz ki, sajnos, de a mese számomra természetes gyógyszer, mindenféle mellékhatások nélkül. A mese maga a remény, hogy érdemes küzdeni és becsületesen élni. Az olvasás pedig többet ad lelkileg az embernek minha drága pénzen pszihológushoz járna.
”Toma” kérdi ”Carolt”: a Felvidék is olyan ”nemzetközi” volt, amikor születtél, mint Erdély: ”prezentáld”, kérlek, röviden, hol is élsz? Miben is élsz?
Jókán élek, nem messze Szenctől és Galántától. A falu egy része a Csallóköz, nagyobbik fele meg a Mátyusföld része. Mátyusföld és Csallóköz inkább magyarok által lakott vidék. A Felvidék sok mindenben hasonlatos Erdélyhez. Több nemzetiség lakja, szerencsére többnyire békében és egyetértésben. A magyarok Zobor kívételével összefüggő területen, Dél -Szlovákiában élnek. Élnek még itt romák , ruszinok , csehek, németek és lengyelek is.
Apropó ”nemzetköziség”, úgy látom, több nyelvre is lefordítottak, számolj be a ”világsikered”-rõl, Csíkszeredában meg Stockholmban errõl nem sokat tudunk…
Eddig 8 idegen nyelven jelentek meg verseim könyv formájában. Angolul, németül, franciául, oroszul, törökül, románul, szerbül és szlovákul. Számomra mégis az a legfontosabb, ha Párizs mellett, s az eldugott felvidéki magyar falvak gyerekei olvasnak tőlem magyarul.
Kérdezett: Gergely (Toma) Tamás


Pusztai Péter rajza