Interjú Európával

Higgye el, egészen mindennapi lány voltam .Szoknyám nem volt sem túl rövid, sem bokáig érő ,cipőm a szokásos adidasz-utánzat. Mégis befogtak egy reggel,munkába menet.  Szüleim csak késő este kapták fel a fejüket, hogy mi a franc, miért nem hozom már a friss kenyeret. Nekik már a Főnök válaszolt, mint ahogy a rendelésekre is. Most házhoz szállitanak mint a pizzát vagy a születésnapi tortát. Ezt is meg lehet szokni: az új rabszolgaságot meg a másféle gyarmatokat… Egyébként Európa a nevem.