Érdekes alakú hegy emelkedik a Poklos völgyében, hogy azt kétfelé ossza. Nem tudja senki, hogy a csúcsot miért nevezik éppen Piktorhegynek, de mindkét oldalán a kerek dombocskákat, amelyek olyanok, mintha az ember rakta volna a természet helyett oda, még ma is mindenki megcsodálja. Itt, a jobboldalon, a kelet felé tartó völgy torkolatában, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra, fekszik egy nevében szláv eredetű falucska, Koronka. Háttérben a furcsa dombokkal, olyan kastély látványa ragadja el az ember tekintetét, amelynek párját a Királyhágón innen nem találni.
Kihalt magyarországi családból, a híres Alaghiakból származnak az erdélyi Toldalagiak, akik éppen Toldalagról, amelyet adományba kaptak, vették fel e nevet, s dicsőn szolgálva a székelységet, nemcsak a családnak, hanem e kicsi székely falunak, Koronkának is hírnevet szereztek. Kétszer tartott Marosszék Toldalagi Mihály főkapitánysága alatt lustrát a koronkai réten, maga meg a nemzeti ügyért fogott fegyvert Brassó mellett, Székely Mózes oldalán, hogy a hon kerülje el a gyászt, s majd oly bölcsen képviselte Erdélyt a dicső fejedelmek követeként, hogy nemcsak a nagy fejedelem, Bethlen, hanem még a szultán tetszését is elnyerte, s az kaftánt és fermánt adott neki.
Így történt, hogy a magyar király Erdélyben járt. Szekéren – mondják –éppen egy sebes folyón akart átgázolni.
– Felség – kapott fejéhez a cifra kocsis, s a kíséretben az urak mind –, a kerékszeg kiszökött! – óbégattak, amikor a szekér pont a sodrásba ért.
De ettől még, bizony, őfelsége a jéghideg vízbe pottyan, a nagyvilág szégyenére, ha nincsen ott az egyik Toldalagi-ős, aki nem ájuldozott, hanem így szólt:
– Nem nagy baj ez, felség! – avval az ujját a tengely végébe, a kerékszeg helyére dugta, s evvel a király a veszélyen túl volt.
– Nagyszerű szolga! – így ekkor a király. – Hogy ne legyen ellenséged a szomszéd – folytatta –, Ercsét neked adjuk.
Viselték is a székelykoronkai Toldalagiak az Ercsei előnevet, a címerükben meg innen a kereket tartó, páncélos kar.

Forrás: RMSZ/Színkép, 2005