Interjúsorozat B. Tomos Hajnallal

Kérdez: Gergely Tamás

GT: Az interjú korábbi részében Négyfalut említetted. Hogy az ottani mesteremberekről írtál, őket kérdezted, az ő tudásuk gyűjtötted kötetbe. A kérdés: mi az a Négyfalu? Brassóiként tudok én Hétfaluról, de aki, mondjuk, a Felvidéken él, esetleg más Négyfaluról hallott… Kérdés az is, hogy mitől lennének a négyfalusiak csángók? Ami pedig a te személyed illeti: nem tudjuk, ott születtél, vagy oda kerültél, visszatelepültél esetleg?

B. Tomos Hajnal: Négyfalu a Brassóhoz legközelebb eső négy csángó falu (Bácsfalu,Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu) várossá (Săcele) nyilvánítása során jött létre valamikor az ötvenes években. A többi három ma is létező csángó község: Tatrang, Zajzon és Pürkerec.

A csángó elnevezés valószinű a vándorló, kóborló emberekre vonatkozott, akik a székely (székelő, otthon maradó) népcsoportról valamilyen oknál fogva leváltak és elvándoroltak. Történészek szerint erre II. Béla magyar király idejében került sor, amikor a mai hétfalusiakat a környező szorosok védelmére rendelték ide, később pedig Brassó, az akkori Koronaváros hűbéresei lettek.
Ami az én felmenőimet illeti, talán már az első telepesek óta mind csángók voltak (a Tomos név sajátosan négyfalusi, talán a Tömös folyónévből ered, amely Bácsfalu határát szegélyezi) egy személy kivételével. Dédanyám tamásfalvi Tompa Róza volt, aki a családi krónika szerint mindig büszkén emlegette, hogy szegről-végről rokona a költő Tompa Mihálynak. Ez nem is tűnik teljesen lehetetlennek, hiszen tudjuk, hogy a költő apai nagyapja Székelyföldről vándorolt ki még legénykorában. De persze hivatalos okmányokkal ezt a rokonságot még senki sem bizonyította.

(Folytatjuk)

Könyvbemutatón Négyfaluban