Hotel, holdfény, pisztoly, sikoly. A mennyezeten korzózó poloskákban megfagy a vér. (Természetesen másnak a vére.) A repedésekbe iszkolnak, tanúskodni erkölcsi alapjuk nincs.
Nyomozótiszt, titkárnő, gyorsírás. Majd ennek a fonákja: matatótiszt, titkárnő, lassú enyelgés. A kilépőknél mappák, a belépőknél hapták:
– Alássan jelentem, a hatodik kerületben vérszag…
– Oké, boy. Lelépni! Én is lelépek. Gud báj, bébi! Vér
szagra gyűlök, mint az éji vad …
– Heló, dárling! Plíz, légy óvatos! Mindig te lőj elsőnek! Ha reszket a kezed, tedd állványra! Amikor kinn lövöldözöl, építőállványra, bent keress fényképezőállványt!
– A hajamat kellene nullásra vágatnom. Egy vérbeli nyomzónak úgy dukál.
– Oké, főnök. Felébresztjük a borbélyt.
Cintányér, fodrászüzlet, alvó figaró. Sortüz… Lyukacsos cintányér, lyukacsos ajtó, cidriző borbély. Pisztoly csövével néz farkasszemet.
– A seriff fejét nullásra! Olyan legyen, mint a lámpabura! Vili?
– Bu-bura… Vi-vili.
Roló fel, olló elé, tejszíhab, borotva. Éj leple. S még az őrmester is meglepve: a seriff nyakán igazi holdtölte.
Indulnak. Seriff a kocsiban újságot olvas. Kopasz feje megvilágítja az egész utasteret.
*
Royal Szálló. Éjfél. Mindenki fél. A folyosókon hideg léghuzat, a szellemeken frissen vasalt paplanhuzat. Rajtuk felirat: ”Hotel Royal”. Egészen jól áll….
Kopasz nyomozótiszt, a nyomaték kedvéért fekete kalapban. Keresztkérdez:
– Itt maga a portás?
-Yes.
– Alibije van?
– Lesz.
– Négyig számolok, ötöljön ki valamit!
– Yes.
– Egy, kettő, három, négy. Kicsi kutya hová mégy?
– Az ügyvédemért.
– De miért. (Bát oáj?)
– Törje ő a fejét, az enyém már fáj.
*
Nomozótiszt benyomul a liftbe.
– Te vagy a boy?
– Yes.
– Honnan jött a sikoly?
– A bárból.
– És te végig zsebre dugott kézzel álltál?
– Dehogy álltam. Két bőrönd dinamitot vittem fel az emeletre. A vendégnek sérve van, nem púpolhat annyi robbanóanyagot.
– No, ez derék. Úgy látom viszont, hogy a golyóstolladban golyó van. Ez pedig ellened vall.
– De hiszen nem lőporos. Tintás …
– Kuss, kiderül a laborban.
(Vállvonás, férfiatlan nyafogás, sírás-rívás és ajtóknak csikorgatása.)
*
A hallban egészen gyanús alak. A holdfényben egészen sápadt falak. Napszemüveg, forradás, sebhely, korhely. Látatlanban tizenöt év, ha leültetnék, villamosszék. Géppisztolya friss, ropogós, még meleg … Nyomozó megállítja:
– Sorry, ön nekem kissé gyanús. Minek a sötét szemüveg?
– Hogy ne ismerjenek fel.
– De hát ott a sok sebhely…
– Ó, uram, az ma már közhely.
– Neve?
– Félszemű Bill.
– Foglalkozása?
– Mesterlövész. De csak idénymunkás vagyok.
– Úgyis strapás lehet. Mondja, fél szemmel nem hátrányos?
– Sőt, előnyös. Amikor célzok, nem kell behunynom a másik szemem. Időt nyerek vele.
– Ez a füstölgő valami véletlenül nem pisztoly?
– Az, de nem véletlenül.
– Remélem, hangfogós…
– De uram, én gentleman vagyok. Tisztelem a mások éjszakai nyugalmát.
– Akkor rendben. Töltött cukorral megkínálhatom?
– Attól függ, mivel van töltve …
*
Éjjeli bár. Whisky, szóda, kóla. Sértetlen jégkocka, kettétört lapocka. Mixer, bozer, ajzószer, gikszer. Nyomozó beront.
– Falhoz! Kezeket tarkóra! Halljuk, gyilkolt-e valaki ma éjjel?!
(Kórusban:)
– Neeem.
(Szólóban) elindul egy golyó. A nullásra nyírt lámpaburát vették célba. Nyomozótiszt átbukfencezik a söntésen. Valaki leveri a körtét. Nyomozótiszt leveszi a kalapját. Tangófény.
Golyóváltás, whisky-áldás. A merénylő már nem lő … A csapos krétát vesz elő.
– Seriff úr, ha netán körül tetszik rajzolni a hullát …
– Kösz, de sosem voltam jó rajzos. Ezért is nem adok le halálos lövést.
– Szóval él a pofa?
– Yes, csak heroinába szállt a bátorsága. Igaz, hogy élsz, galambom?
– Yes.
– Mondd, miért lőttél rám?
– Hagyja, ne szekírozzon! Úgysem talált.
Szortyogás, szimmogás, egy ideig pia, most letargia.
A nyomozó megsajnálja:
– De merénylő úr, nem kell annyira mellre szívni. Hátha legközelebb talál?
– El tetszik jönni akkor is?
– Legközelebb?
– Igen.
– Pionír detektív szavamra. De hagyd most a bőgést, jó? Mondd , mit tudsz a vérszagról, amit jelentettek?
– Itt a bárban egy tengerész betörte az orrát.
– Egyedül?
– Nem, én is segítettem neki. Láttam, hogy nem fog menni, hát odadörgöltem a pisztolyom markolatával.
– És ki sikított? A mennyasszonya?
– Dehogy. Én sikoltottam. Abszolút nem bírom a vért.
– No, ez igazán derék. Szóval gyilkosság egyelőre nuku?
– Holtbiztos, biztos úr. Úgy hírlik, apácának készül az egész alvilági galeri. Szabad a krétát?
– Parancsoljon. Miért?
– Körül szeretném rajzolni a csapost. Imádok emberi figurákat rajzolni a parketre …
*
Nyomozótiszt haja az éjszakai nyomozástól kinőtt. Ultrarövid hajában ultrarövid hullámok. Azon közvetíti a jelentést:
„A hatos körzetben álriadó. A Hotel Royal bárjában egy tökrészeg tengerész nekiment a főárbócnak. A főárbóc megsérült, vér folyt belőle. A látványtól egy hiperérzékeny képzőművész felsikoltott, és ezzel egyidőben elvesztette palettáját. Azóta emberi figurákat rajzol a parkettre, krétával.”

Forrás: Zágoni Attila, Sánta pegazus, 1985