Interjúsorozat B. Tomos Hajnallal
Kérdez: Gergely Tamás

GT: Négyfalun kívül Brassót emlegetted meg Bukarestet – itt-ott, korábban. Van még más színtere is az életednek? Könyvet adsz ki, ugye, a négyfalusiakról, tehát szoros a kapcsolat, verseidben viszont, legalábbis a késõbbiekben földrajzi kapcsolás nincsen, miért? Hogyan?

B. Tomos Hajnal: Azt is mondhatnám, hogy lényegében ki sem tettem a lábam Négyfaluból, mert állandó lakhelyem mindig is itt volt. Brassóba szinte minden nap járok be ügyes-bajos dolgokat intézni, szakkörökre járni , de kikapcsolódni is. Bukarestben pedig tanulmányaimat végeztem és persze ott volt a Romániai Magyar Szó székhelye, melynek egy ideig tudósítója voltam, de lépcsőit igen ritkán koptattam. Talán csak egyszer-kétszer találkoztam a szerkesztőkkel. Ha már a színterekről beszélünk, meg kell említenem Albénát, a bulgáriai üdülőhelyet, ahova idestova már húsz éve, szinte minden nyáron ellátogatunk s már az ottaniak is úgyszólván törzsvendégekként fogadnak. (Most ha rosszmájú lennék, emlékeztetnélek a nemrég megjelent jegyzetemre, melyben a híres-hírhedt balkáni vendégfogadást pellengérezem ki.). Érdekességként mesélném, hogy a nyáron hazautazásunk előtt, minden nálam lévő könyvet a plázs könyvtárának adomományoztam, mivel kissé zavart, hogy minden évben érdeklődtem a magyar könyvek iránt és csak vállvonogatás volt a válasz , mintha a magyar nem is lenne európai nyelv.
Második kérdésedre azt válaszolhatom, hogy valóban, verseim lényegében az általános, úgynevezett univerzális emberi érzelmekről, aggodalmakról szólnak, de egyéni véleményeim, belső,személyes világom is gyakran „kivetül” bennük. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen szakítottam volna a „paraszti létforma megverselője” -szereppel, amint azt egy internetes méltatásban olvastam magamról. Négyfalu továbbra is jelen van költészetemben, hol a szülőföld, mezei munkák, otthonos tájak, szokások kapcsán, hol pedig közvetlen elődeim (szüleim, nagyszüleim) emlékének lírai felvillanásakor.

(Folytatjuk)