A szerző felvétele

Ma reggel megálltam a konyhai asztal előtt, néztem azt a gyönyörű, arasznyi őszt, amit az otthoni világból hozott testvérem, Károly. A sötét, meggyvörös tálba az érett, illatos szőlő közé sárga leveleket rakott, látszólag hanyag mozdulattal, mintha evvel nem lett volna semmi célja. Márpedig volt. Mert ahogy érzékelem, valami könnyű lebegés veszi körül a képet: elszomorít az enyészet jelzésével, de föl is emel.
Nagyon örvendek ennek az egyszerű tálnak. Lábadozási napjaimban szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Valahogy így kellene fölfognunk egész örökségünket, beleértve múlékony, gyönge önmagunkat is.

Forrás: Feriforma

1. Demeter Mária:
   2015. november 3. 19:01

   Milyen szép gondolatú,igaz írás.