Torockót sokan és sokszor felfedezték már. Többek között Orbán Balázs és Jókai Mór, hogy csak a két leghíresebb nevet említsük. Legújabban a műemlékvédelem figyelt fel értékeire és indított el egy olyan mintaprogramot, amely nemcsak a fizikai tér jellegét, de a helyi társadalom min­dennapjait is befolyásolta. A műemléki tér szociográfiájában a mítoszteremtő generációk szellemi hagyatéka, a házakban, utcákban tetten érhető tárgyi örökség, az ezeket megőriz­ni kívánó műemlékvédelem és a hétköznapok embereinek párbeszéde elevenedik meg hét fejezetben.

„Nem terveztem, hogy megint elmegyek Torockóra. Most mégis örömömre szolgál, hogy Tamáska Máté visszavezetett. Értelmez­te számomra, hogy mit is láttam az első utamon, 1973 májusá­ban. Eligazított a történeti munkák útvesztőiben és a mítoszok világában. Nyomon követhetjük a régiség norma megszületését, melynek köszönhetően sikerül megőrizni a lakosok közreműködé­sével a kulturális (építészeti) örökséget. Bemutatja, hogyan lehet az okafogyott bányász-iparos identitást új identitással felváltani.” (Őrszigethy Erzsébet)