Pali és társai

Élt egyszer a házunk körül egy varjúfióka, amit én etetni szoktam. Elneveztem Palikának. Nagyon mulatságos volt, amikor tollasodni kezdett. Aztán elutaztam nagymamámhoz, s mikor hazatértem, Palinak akkora farka volt, hogy meg se ismertem volna, ha nem száll a vállamra.
Télen egy pokrócon hált, a tornácban, s a többi varjú váltig csodálkozott rajta, mert nem olyan volt, mint ők. Meg is akarták egyszer támadni, de akkor Pali károgni kezdett. Kimentem, s enni adtam a többi varjúnak is. Attól kezdve mindenik varjú Pali lett nekem.

Murza Enikő
Királyfalva

A varjú, amelyik pillangó akart lenni

Ebéd után egyszer sétálni indultam. Tél közelgett, s a varjak ezt károgással jelezték. Idegesítettek. Mérgesen közéjük hajítottam egy követ, mire elrepültek, de egyikük a földön maradt. Eltaláltam. Megszégyelltem magam. Hazavittem, meggyógyítottam. Barátok lettünk. Nagy csínytevő.
Egy alkalommal a faliórát leste. Amikor kiugrott belőle a kakukk, hogy a pontos időt jelezze, ő odarepült s elkezdte ütni-csépelni a fakakukkot. Az óra, persze, elromlott.
Az előszobánk teli van cserepes virággal, mint kaktusz, pelargónia, ciklámen, muskátli, vízifuxia stb. Javában nyíltak egy nyáron, s néhány pillangó be-beröppent a nyitott ablakon, s a virágokra telepedve megpihent. Az én varjúm ezt figyelmesen végignézte. Miután a pillangók eltávoztak, ő is pihenni akart, és a virágokra repült. Egyetlen cserép se bírta meg, s összetörte a sok virágot!
De én mindig megbocsátok neki, mert szeretem.

Jaczikov Anikó
Szatmárhegy