Cseke Gábor: Nyári mesék (4)
Alkony
Ma is eltelt egy nap. Nem olyan régen még reggel volt.
Amolyan igazi nyári, amikor harmattól csatakos a sarjú.
A munka bevégezve. A szekér megrakva.
Az ember végiggondol az eltelt időn: nincs egy épkézláb gondolatja.
Jó lenne most egy cigaretta. Csak úgy fújni a füstöt. És mélyen leszívni az első három slukkot.
Majd a többit.
Köhögtető, persze. Kapadohány. Garasos áru. Erre is, még meddig futja?
Hát csak mértékkel. Majd, ha hazaérnek. Vacsora után. Az udvaron, a csillagos ég alatt.
Most még biztonságosan leköti a terűt, haza irányítja a jószágot…
De mit hoz a következő pillanat?
Pusztai Péter rajza
2015. november 6. 19:26
„Jó lenne most egy cigaretta. Csak úgy fújni a füstöt.”
Bizony jó lenne :-)
2015. november 7. 06:48
A fenti fotó a papolci Imreh Albert (elhunyt 1999 körül) fotóművész munkája, nagyszüleimet, Bede Zoltánt és Bede Irmát ábrázolja. Soha nem szivaraztak :)
Bede erika, Papolc
2015. november 7. 06:56
Kedves Erika! A „mesék” bevezetőjének a végén ezt irtam: „Fotóiból számomra kedves, általam kitalált történetek – amolyan nyári mesék – születtek a fotókon látható, azóta mesévé szelídült mindennapokról. Talán igaz se volt…” Ilyen szemmel kellene olvasni valamennyi történetet. Gondolom, ez a pár sor, amely a fotóhoz és nem kedves nagyszüleihez kötődik, nem sértő senkire nézve.