Napjainkban egyre több magyar utazó ismeri meg azt a felemelő érzést, mikor Dárdzsíling peremén sétálva szeme elé ötlik a fényképekről jól ismert látvány: Kőrösi Csoma Sándor síremléke, aki 1842-ben e városban halt meg, és a helyi brit temetőben nyugszik. A magyar feliratokat látva minden magyar utazó valamennyire otthon érzi magát a Himalája e távoli szegletében.
Hasonlóan lelkesítő érzés lehet a balatonfüredi Tagore sétányra vetődő indiaiak számára megpillantani Tagore mellszobrát az alatt a fa alatt, melyet egykor maga a költő ültetett. Ha az utazó jobban körülnéz, észreveheti, hogy Tagore fája környékén számos Tagore emléke előtt tisztelgő indiai politikus által ültetett fa található. Amiként a székely vándor Dárdzsílinget egyfajta magyar zarándokhellyé tette, ugyanúgy az 1926-ban itt felgyógyuló Tagore emléke számos indiait vonzott a Balaton-parti városba.

Mind Dárdzsíling, mind Balatonfüred szép természeti környezetben fekvő, sokak által látogatott turistaváros. Míg Dárdzsíling a Himalája előhegyeiben, a hatalmas Kancsendzsunga alatt terül el, addig Füred vonzerejét Európa egyik legnagyobb tava, a Balaton adja.
Balatonfüred szénsavas fürdőkben bővelkedő fürdőváros, mely a tizennyolcadik század vége óta számos magyar irodalmi és közéleti személyiségnek nyújtott felüdülést, amint azt a füredi keserűvíz tiszteletére írt versek tanúsítják. /A szívkórházzal szemközti kúton található versek közül a legrégebbi (1777) Fejér Antalé. A másik három Berzsenyi Dánieltől, Garay Jánostól és Vitkovits Mihálytól származik./ A fürdőhely jelentősége a reformkorban tovább nőtt és a tizenkilencedik század második felétől kezdve számos vezető művész vásárolt nyaralót a városban, többek között Jókai Mór.
A füredi Állami Szívkórház az ország egyik legrégebbi kórháza. A szénsavas forrásokra már a tizennyolcadik század elején felfigyeltek a tudósok, 1765-ben a bencés rend épített ide fürdőt.
Néhány évvel később pedig kinevezték az első fürdőorvost. A fürdőt azonban csak a következő század végén alakította át modern kórházzá Hajdú Tibor apát. Az akkoriban Erzsébet Szanatórium néven ismert intézményt 1949-es államosításáig a bencés rend üzemeltette. A két világháború között Schmidt Ferenc (1881–1958) főorvos vezetése alatt a kórház fürdőkúrákra szakosodott. A kardiológus és pezsgőfürdő-szakértő Schmidt főorvos országszerte tartott előadásokat. A rendszeresen megrendezésre kerülő Balatonfüredi Orvosi Napok rendezvényein pedig kitűnő alkalma nyílt az ország legjobb orvosaival való kapcsolattartásra.

1926. november elsején Tagorét Korányi professzor kísérte el Balatonfüredre, hogy személyesen konzultáljon Schmidt doktorral a költő kezeléséről. Mivel Korányi visszatért Budapestre, ezért Balatonfüreden Schmidt professzor lett Tagore kezelőorvosa. A két orvos együttműködése olyan sikeres volt, hogy Tagore már a füredi tartózkodás harmadik napján jobban lett és orvosa megengedhette neki, hogy sétákat tegyen a szanatórium környékén. November 5-én a média figyelmétől kísérve fát ültetetett és megkoszorúzta a Jókai-emlékművet. 10-én pedig Schmidt doktor maga vitte el a költőt kocsijában Budapestre, ahol Korányi szintén egészségesnek és további utazásra alkalmasnak nyilvánította.
Tagore sosem felejtette el balatonfüredi tartózkodását és amellett, hogy élete végéig rendszeresen küldött üdvözlőlapokat Schmidt doktornak, igyekezett az egyetemére látogató magyarokat is a legnagyobb barátsággal fogadni.
Füred neve olyannyira egybefolyt Tagorééval, hogy a költőről soha másutt meg nem nyilatkozó Illyés Gyula is megemlíti a fürdőváros kapcsán egy 1962-es naplójegyzetében:

„[…] egész gyógytelepek, csaknem városszerű kiterjedéssel, mint Hévíz és Füred.
Egyik, mint tudnivaló, a reumások, a másik a szívbetegek világszerte ismert Mekkája. Egyikben maga a nagy Tagore gyógyult meg! Melyikben is? Mi is volt igazánból a baja? S arra a hatékony orvoslószer, illetve ez esetben a csodás orvoslóhely? Merjük azt mondani, mindegy; amint a tudomány lassanként minden baj, még a rák okozójának is az idegműködés valamely hibáját meri föltételezni.
A szívbajosok valóban legendákat terjesztenek Füred gyógytelepének varázsáról s titkáról, mert maguk sem igen értik, mitől is álltak oly gyorsan talpra? Attól, hogy orvosok, fák, hullámok, illatok és csillagok jóvoltából először is jól érezték magukat. A betegek igazánból nem az ágyban, nem fektükben gyógyulnak meg, hanem jártukban-ültükben a parton és a parkban.”

A látogatás emlékét a fürediek is ébren tartották. A kis bengáli társaság által egykor elfoglalt helyiségek egyikét, a kórház egyik legszebb, a központi erkélyre nyíló szobáját, a második emelet 220-at Tagore-emlékszobának nyilvánították, korabeli bútorokkal és a falon a költő látogatásának emlékét idéző fényképekkel rendezték be. A „Tagore-szobát” azóta számos indiai közéleti személyiség meglátogatta. A város az emlékfát is gondozza, és mikor 1999 telén meglátogattam Balatonfüredet, a fa előtti virágágyást még a hófoszlányok között is élő virágok díszítették.
A balatonfürediek gondoskodására már 1931-ben felfigyelt A. K. Csanda, Tagore egykori titkára. 1953-ban pedig K. P. S. Menon, India moszkvai diplomáciai képviselője a következőket írta Tagore fiának:

„Nemrég Magyarországra látogattam, ahova jelenlegi pozícióm mellett diplomataként akkreditáltak. Budapesten hallottam róla, hogy 1926-ban édesapja egy balatonparti szanatórium lakója volt, ahol egészségügyi problémával kezelték. Egy hársfát is ültetett ott. Örömére fog szolgálni, hogy elmondhatom, hogy Tagoréra szeretettel emlékeznek a Balatonon és környékén, és a falu lakói tisztelettel gondozzák a fát.”

1956-ban ugyanezen fa alatt hivatalos ünnepség keretében leplezték le Tagore mellszobrát, a sántinikétani művész, Rám Kinkar alkotását, a fa előtti sétány pedig a Tagore sétány nevet kapta. A szoborállításhoz kedvező politikai hátteret szolgáltatott az egyre erősödő szovjet-indiai barátság. Az ünnepségen, mely egybeesett az indiai külügyminiszter-helyettes és egy indiai tánccsoport látogatásával, számos magyar politikus is részt vett és jelen volt az idős Schmidt doktor is.

Tagore fája és mellszobra a füredi kikötőt a szívkórháztól elválasztó sétány elején található. A tóparti sétány Balatonfüred egyik legszebb része. A mellszobor talapzatán és amellett ma három felirat szerepel. Balról egy különálló kis kőlap a faültetésnek állít emléket. Sajnos a faültetés dátuma hibásan november 8-ként szerepel, noha a szemtanú Ráni Mahalánobís levelének tanúsága szerint 5-én került rá sor . A szobortól jobbra egy hasonló kőlapon Tagorénak a faültetés alkalmából írt verse olvasható angolul és magyar fordításban. A talapzaton Tagore Sáhdzsahán című filozófiai költeményéből vett idézet látható bengáli kézírással, alatta annak magyar fordítása.

tómár kírtir cséjé tumi dzsé mahat,
tái taba dzsíbanér ratha
pascsáté phélijé dzsáj kírtiré tómár
bárambár…
“sá dzsahán” rabíndranáth thákur
Mádhab maitréjér arghja. 5-9-83

A magyar változat:

Te nagyobb vagy, mint alkotásod
életed szekere ezért
Rohan egyre előre és előre, hátrahagyva
az alkotásodat… költőfejedelem…
Tagore: Sah Dzsahan
Állíttatta: Madhab Moitreya 1984-ben.

Sajnos a háromból két emléktáblával Balatonfüred nem volt szerencsés, ugyanis a magyar változat meglehetősen szabadosra sikeredett, és még a vers címét (Sáhdzsahán „világ királya”, a Tádzs Mahalt építtető tizenhetedik századi nagymogul neve) is belefoglalta a versszövegbe („költőfejedelem”). A bengáli szöveg prózafordításban így hangzik:

Hírnevednél nagyobb vagy te magad,
és ezért életed szekere
utánad is terjeszti híred
folyamatosan…
„Sáhdzsahán” Rabíndranáth Tagore
Mádhab Maitréja adománya 1983. IX. 5.

A versek alatti magyar felirat szerint az emléktáblát Mádhab Maitréja (Moitreya) 1984-ben állította. A bengáli szöveg azonban az 1983. szept. 5-i dátumot viseli.

Az ötvenes évektől kezdve számos Magyarországra látogató indiai politikus tette tiszteletét Tagore emléke előtt Balatonfüreden. Az egyik legkorábbi látogató Sibhanlál Szakszéna (Shibhanlal Saksena), az Indiai Munkás és Parasztpárt parlamenti képviselője volt. Ő Füreden találkozott Schmidt Ferenccel és a költő ápolónőjével, Holczhauser Bélánéval, és meglátogatta a Tagore-szobát, mely akkoriban egy magánlakás részét képezte.
A magyar faültetés nemcsak az 1928-tól évi rendszerességgel tartott sántinikétani faültetési ünnepséghez adott ösztönzést, hanem a szoborállítás után Balatonfüreden is hagyományt teremtett. Számos Balatonfüredre látogató Nobel-díjas személyiség ültetett azóta fát a Tagore-szobrot a kissé hátrébb levő Kisfaludy-szoborral összekötő sétány mentén. A Nobel-díjasok között az 1961-ben fát ültető olasz Salvatore Quasimodo személyében költő is található.
A Nobel-díjasok mellett indiai politikusok fái is megtalálhatók a Tagore-szobor mögött. Közülük először az államelnök Zákir Husszain 1968. július 9-én ültetett itt fát. Példáját követte 1970-ben V. V. Giri, 1972-ben Indirá Gandhi, 1973-ban a kormányzó indiai Kongresszus Párt elnöke, S. D. Sarmá, 1975-ben az államelnök Fakhruddín Ali Ahmad, 1979-ben a parlamenti képviselő Lókés Csandra, 1983-ban a külügyminiszter (később miniszterelnök) P. V. Naraszimha Ráó, 1984-ben Mádhab Maitréja és 1988-ban Rádzsív Gandhi. Bár nem kíséri faültetés, napjainkban is számos indiai közéleti személyiség hivatalos látogatásának része a balatonfüredi kirándulás. Noha nem minden fa éledt meg, mára már kisebbfajta liget keletkezett Tagore fája mögött, emlékeztetve rá, hogy a bengáli költő rövid látogatása a két nemzet barátságának szimbólumává tette a balatonparti várost.

Forrás: Bangha Imre: Bengáli kultúra és magyar irodalom. L’Harmattan, Budapest, 2011.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ