Furcsán hangzik, így igaz. Nem találok magamra. Kezembe kerül Zsigmond Attila rólam készült rajza. Profilból. A rajz alá is írva: Zsigmond A. 955. Mikor is volt ez? A rajz szerint 955. Annak már több mint 1000 éve. Hol voltam ennyi év alatt? Nézem a rajzot. Hasonlít hozzám, nem is csoda, Attila a rajz nagy mestere volt. Nézem az évszámot: 955. Hosszas töprengés után megfejtem, az utolsó 5-ös számot levágom, marad a 95. Így már közelebb kerülhettem az évszámhoz: 1995. Az első kőtelki festőtábor alkalmával rajzolta. Még több és pontosabb adatot – hely és idő – szeretnék megtudni a rajz létrejöttéről, a naponta jegyzetelt naplómhoz fordulok segítségül. Sajnálatomra mondom, elvesztettem magam. Forgatom a lapokat, amelyek gépen íródtak, olvashatatlanokká váltak, csak halvány vonalakat látok. „Oda lett az emberek vetése”. Eltűntek akkori írásaim, jegyzeteim, s velük együtt eltűntem én is. Kiestem. Láthatatlanná váltam. Az Attila rajza után talán megtalálnak. (2015. november 11.)

Forrás: Vár-Lak