Cseke Gábor: Nyári mesék (7)

Kaszapengető

ny2_kaszapengeto

Imreh Albert fotója

A szénacsinálásnak receptje van. Ha valaki szeretné, hogy leírjam neki, akkor valahogy így hangzana:
Jókor reggel, amikor még vastag a harmat, jól kifent kaszával állunk neki a rendnek.
Vágunk, vágunk – ütemre, suhintva. Könnyedén.
De ne várjuk meg, hogy akadozni, makacskodni kezdjen a kasza éle. Mikor még jól vág, de egy hajszálnyit mintha már ellenkezne, és nem sercenne olyan jóízűen, inkább már csak lágyan, szelíden, közelebb a sóhajtáshoz, mint a sziszegéshez, akkor kell abbahagyni a suhintást. S miután letöröltük a homlokunkat, egy maroknyi fűvel megtisztítjuk a pengét a rárakódott szutyoktól, majd egy lapos kövön ügyesen kikalapáljuk a gyenge csorbát kapott, itt-ott megereszkedett élet, fenőkővel végigcsiszolunk rajta, figyelve, milyen hangra fakad, ha pengetősre, akkor nincs baj, ha viszont repedt fazékra emlékeztet, akkor már gyűjthetjük a pénzt a következő kaszára.
A levágott rendek után a mezőnek olyannak kell lennie, mint az asztallap. A fűnek akár a nullásra vágott hajnak. Ilyesmi csak a jól pengő kaszával lehetséges.
Ezért legalább annyit kalapáljuk-fenjük a pengét, mint amennyit vele vágunk.
És közben elgondolkodhatunk – min is?
Majd csak eszünkbe jut…

2015. november 14.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights