Több mint 150-en meghaltak és több mint 200-an megsebesültek abban az összehangolt merényletsorozatban, amelyet hat helyszínen péntek éjjel hajtott végre nyolc iszlamista terrorista Párizs utcáin és Saint-Denis-ben. (Egy híradás a sok-sok közül)

Minden erről szól ma. Mindenki erről beszél ma. Mindenki ilyesmitől fél ma.
A franciák megbénultak a döbbenettől. Európa retteg. Senki sem ért semmit.
A legsötétebb erők bontják zászlaikat Európában.

Nincs, aki megfékezze őket. Az utcán sem, a médiában sem.
Minden ’kommentelő’ szabadon engedi mérhetetlen gyűlöletét.
Megoldást csak ők kínálnak. Végsőt.
Mindenkit lehet szidni. Az áldozatokkal szolidárisokat (azt a keveset) is lehet szidni.
Minden politikus ebből akar magának pecsenyét sütögetni.
Franciaországban is, másutt is – Magyarországon is.
Kapóra jött a terror – megint nem kell a lényegesebb hazai dolgokra figyelni.
Józan hang sehol sem hallatszik. Szó bennszakad.
A jobbik rész – szerte Európában – hallgat. Ha szólna is, senki sem hallgat rá.
Érvek, különösen ’észérvek’ – nincsenek; a rettenet megöli őket.
A csupasz terror megint erősebbnek bizonyult az ékes gondolatnál.
A híreket igyekszem nyomon követni. Amíg bírom. A hírmagyarázatokat – különösen pedig a kommentárokat – egy ideig kihagyom. Bár úgyis utolérnek. Mint a rémisztő képek.
S lehellet megszegik…

Félni mégsem szabad. Félelemben nem lehet élni.
A kovbojfilmekben is mindig a jó győz.
Akármilyen fortélyos is a gonosz.
De a terroristák nem néznek semmilyen filmet…