Dupla de semmi, avagy apropó Párizs

Tegnap, miközben épp arra vártunk, hogy szép csöndesen megeredjen az első hó, ránk dőlt a Szabadság-szobor. Így, vízszintesen olyan volt, mint egy új, de kissé eltorzult Berlini fal. Mindent kettéosztott földön és égen. Megfeleződtek a családi ágyak, kettétört ebéd közben az asztal, az épp kiejtett szó fele keleten, másik fele nyugaton landolt, így teljesen érthetetlenül dadogott mindenki. Aztán két égbe, két istenhez kezdtünk kiáltozni. De úgy látszik, „amit főztetek, egyétek is meg”-alapon nem kívánt egyikük sem beleszólni a dolgainkba. Még a beígért havazást is elnapolták.