Téli gyümölcsfa álma

Fotó Imreh Albert

Berci bátyó egyik almafája a fejébe vette: éberen fogja átvészelni a telet. Nem szunnyad ő el, az biztos! Nem és nem…
Hiába, hogy a többi fa és az egész erdő alszik olyankor, ő mindenáron tudni akarja, mi történik azután, hogy lehull az első hó, és vattaként ül az ágakra, majd megdermed a csattogó fagytól, s végül lefordul a tavaszt hozó széltől.
A kis pónyik almafa még nem terem sokat, de gyümölcse ízletes, zamatos. Kissé fanyar, de Berci bátyó szereti. Amikor érik, felviteti magát alája, s elüldögél napestig egy széken, a lombok közül kimosolygó gyümölcsök alatt.
…Beköszöntött a téli zimankó. Berci bátyó ilyenkor a házban reked. A jégvirágos ablak mögül kukucskál kifelé. Onnan ellát domboldalra futó kertje végéig. Látja az ébren kitelelni vágyó almafácskát is. A fácska viszont nem látja Berci bátyót.
Hiába minden dacolása a téli pihenéssel, de valójában már hetek óta egyet álmodik.
Álmában az ágait borító hólepel hirtelen megelevenedik, millió fehér lepke képében rajzik körülötte, köszöntve az ő kifeslő virágait. És minden csupa dal, zümmögés, selymes szélsuhogás.
A fácska már-már hiszi is: ha ilyen a tél, akkor ennél szebb nincs is a világon.