Baktay Ervin írja egyik lapalji jegyzetében, hogy a szári festői viselet: egyszerre takarja el és nyilvánítja ki az alakot. Ezt az arctöredéket művészi aktfotónak érzem. A legyezőtáncosnő úgy mozog, hogy a néző csak avítt konnektort, billenőkapcsolókat, viseltes szigetelést lát. Belső hajóablak ez a férfitükör. Az előjel nélküli népuralmiság kötelező igénytelenségéből mosolyog ki abba a jövőbe, — amely e sorok fogalmazója szerint — még csak papíron jött el.

Kiváló fotó!