A léleknapló asztalunkra költözött
Évekkel ezelőtt, Ady András kötetnyi verset bízott a Káfé szerkesztőjére, hogy belátása szerint gazdálkodjék velük. Az idő teltével a költőnél tovább duzzadt a gyűjtemény – ki hitte volna akkor, hogy egy lírai napló születésének leszünk a tanúi, miközben a nálunk elhelyezett anyagból válogattunk, tetszés szerint, ahogy a kínálótálból szemelget torkosan az ember.
A kiadói viszonyok láthatóan nem kedveztek a szerzőnek, de a kötet csak duzzadt, csak nőtt, mint a jó kenyér, majd utolérte a végzete: került kiadó is, amely ráharapott. Véletlen? Induló, egy nagy hagyományú kiadó nyomdokaiban lépdelő vállalkozás, a Mentor Könyvek vállalta magára a lírai kockázatot, hogy első kiadványával mindjárt a kortárs lírát részesíti előnyben. Ezzel az Ady András léleknaplója (Pügmalion – léleknapló címmel) az asztalunkra költözött, némileg véget vetve az évek óta tartó gyakori szemelgetésnek. Előttünk pedig egy olyan szerelmi líra végtelen árnyalatú gondolat-palettája fénylik föl, amely nem kivetített érzelmekkel hódit, hanem mindenek előtt elemzői mélységével, a lélekrezdülések pontos rögzítésével. Szerelmek születnek, fellángolnak, emésztenek és meggyötörnek, majd csillapodnak, talán el is múlnak, de a mély érzelmek nyomot hagynak az embernek nem csak a külsején, hanem egész további habitusán.
Megsokszorozni magunkat – erőt, biztonságot adó cselekedet. Nem mindenkinek és nem mindennap adatik ez meg. Ady Andrásnak sikerült – ha másként nem, verseiben mindenképpen. A léleknapló azzal, hogy őrzi a pillanatot, s a pillanatok révén a folyamatot, a szerző álmát is beteljesíti: folyamregényként kúszik tova, s most asztalunkra költözött…
(És fura nagyon: a könyvben lapozgatva, illő idézetet választanék befejezésül, ellenpontként e rövid méltatás végére, de már ki tudja, hányadik versnél állok meg, majd mielőtt döntenék, ösztönösen ellenőrzöm: nem közöltük-e már valamikor? S a válasz mindegyre: de igen, de igen… Feladom…)
Cseke Gábor
A kötet kapcsán Parászka Boróka beszélgetett el a szerzővel 2015 májusában a marosvásárhelyi rádió magyar adásában. Közel fél órányi eszmecseréjük itt hallgatható meg.

Pusztai Péter rajza