Erdélyi magyar olimpia
(Retró)

Egy az Isten, kettő a diploma, három a gyerek, négy a kerék. Öt a karika! Jut eszembe Árva Pípöl Kata sorsa. Amikor az ura, Somer Pípöl Gyugyi érkezik az átrium hájett bögrecsárdából, és már nem egyet, hanem legalább harminchárom istent lát, a szegény Árva Pípölné hanyatt-homlok menekülne. Nem jut ideje magához venni sem táskáját, sem két diplomáját. (Az egyiken az áll, hogy „…DE BACALAUREAT”, a másikon az, hogy „…DE MERIT”.) Három gyermekét háromszázfelé riasztja az atyai oroszlánüvöltés, a háromisten-látás sajátságos következménye.
A négy kerék? Rég lefolyt a Poklos bárban, nem maradt más, csak a Moszkvics puszta váza, a roncsfeltámadást várva, két csutakon, a tömbház mögött.
Marad hát az öt karika. Milyen színű az öt karika?
Kék, vörös, zöld, fekete, sárga. Ezek az emberiség öt karikái.
Kék: Európa. Vörös: Amerika. Zöld: Ausztrália. Fekete: Afrika. Sárga: Ázsia.
Somer Pípöl Gyugyi elagyabugyálja asszonyát, aztán bőszen közösül vele, voltaképpen megerőszakolja; majd pánikszerűen belealszik a lamúrba.
Árva Pípöl Kata feltápászkodik a hitvesi padlóról, a fürdőszobába vánszorog, lemosni a gyalázatot. Belenéz a tükörbe.
Nincs annyi szeme, amennyi a karikája. Egymásba fonódnak, az ütések egységét hangsúlyozva. Árva Pípöl Kata kihúzza magát: leszek én is…olimpikon! Szemében a verseny szent tüze. Már nem a puszta részvétel, hanem a győzelem. Az a fontos. Benyúl a szerszámosládába. Kikeresi a legnehezebbet. Bemelegít, aztán: tegyed! Nem volt még ilyen kalapácsvetés a blokkban. Somer Pípöl Gyugyi meglátja a magyarok Istenét. (Aztán már azt sem. Elfogyott.)
Árva Pípöl Kata arcán az öt karika glóriásan felragyog.

(2002)