Hogyan lesz valakiből művészeti író? Ha nem ez a tanult mestersége, akkor alapos felkészüléssel, szakmunkák garmadájának a tanulmányozásával, a művészet titkainak állandó fürkészésével és értő, érző beleéléssel – állandó készenlétben – tehet szert olyan biztos tudásra, amely lehetővé teszi az eligazodást a művészet labirintusában, olyan szemléletmódra, amelyet aztán a szakma is elfogad és méltányol. Ez volt a fő téma, mégsem a tudóskodás, a halálkomoly s dögunalmas prelegálás, hanem a derű és a vidámság jegyében, oldott hangulatban zajlott a Súrlott Grádics szerdai estje a Bernády Házban, melyen a tulajdonképpeni házigazda: Nagy Miklós Kund művészeti író, az alapítvány kurátora volt a vendég.

Beszélgetőtársa azzal kezdte, hogy ha beütjük a nevét, a világhálón másfél másodperc alatt csaknem százezer találat jelzi, hogy nem akárkiről van szó – sokirányú munkálkodása, sokoldalú tevékenysége méltán emeli az erdélyi magyar művelődési élet egyik legtöbbet emlegetett szereplőjévé. Nincs hét, hogy ne nyitna meg valahol tárlatot, ne venne részt táborzáró ünnepségen, ne írna szerzőt-művet méltató beszámolót, kisesszét. Mindezt a napi taposómalom, a lapszerkesztés egész embert követelő munkája mellett, közben…

Az 1943. december 6-án Nagyenyeden született Nagy Miklós Kund előbb román-magyar, majd magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett Marosvásárhelyen, illetve Kolozsvárott. Tanított a nyárádmenti Szentgericén, 1968-tól pedig, betiltásáig, 1985-ig a marosvásárhelyi területi rádió riportere, kulturális rovatvezetője, dramaturgja. Ezalatt teljesedett ki rádiós munkássága, bővült európaivá látóköre. Mint elmondta, számtalan érdekes emberrel készíthetett interjút, műszaki értelmiségiekkel, írókkal, zenészekkel, képzőművészekkel, később pedig tévéfilmeket is készített. Önálló munkáinak száma közeledik a harminchoz, társszerzőként, elő- vagy utószóíróként számtalan kötetben találkozhatunk írásaival – elég talán, ha megemlítjük a Műterem sorozat három kötetét (összesen 64 interjú, megyénkbeli, erdélyi, illetve elszármazott képzőművésszel), a Helikoni arcképcsarnok, Az örökifjú Ariel, a Bábel Amerikában, a Múzsák fellegvára című könyveket, vagy az olyan jeles művészekről szóló monográfiákat, mint Simon Endre, Maszelka János, Gyarmathy János, Hunyadi László, Kiss Levente, Hunyadi Mária, Kedei Zoltán, Bocskay Vince, vagy a Szabó Duci-életinterjút, a Míg a magnó összekapcsolt című interjúkötetét, végül, de nem utolsóként a sorban a Galéria a Bernády Házban című pompás kiadványt – bőven kitetszik, micsoda konok elszántsággal, milyen roppant szorgalommal és elmélyültséggel dolgozik, járja a maga választott útját ez a sokoldalú ember.

Munkabírása irigylésre méltó. Akinek viszont nagyon szerencsés a természete, pompás a kedélye, másokra is felszabadítóan hat a humora – ami nem kis mértékben kiegyensúlyozott, boldog családi életének is köszönhető. A Szász Endrével, Tamás Annával készült interjúiból olvasott fel – egykori alanyai közül mind többen és többen távoznak az elíziumi mezőkre. Jellemző a szerző oldottságára, hogy a hallgatóság is könnyen bekapcsolódott a beszélgetésbe, főleg miután nagy tapssal jutalmazta N.M.K. Tévémérgezés című szatirikus versikéjét:

„Ellep kétszáz kanális,
zenés, sportos, anális.

Bekapcsolom fix hatkor,
hátha jön az X-faktor.

Rám kérdeznek: igen? Nem?
Nem engedik kimennem.

Lefilmezik Malvin farát,
kiokosít Joshi Barát.

Sápítozik Mónika,
pletykás szájharmonika.

S vajon önök győzik-e,
mikor hülyül Győzike?

Mért nem csap le már a menkő,
Hogyha vetkőzik a Benkő!

Elszállott a jó gólya,
ő a tévé logója!

Énekel is, jaj de kár!
Pedig nem is megasztár.

Másiknak van Pákója,
pókerarca, dákója.

Széfje, Való világa,
Kiszelyék virága.

Szamurájkard, vámpír, uzi,
így terem a tévébuzi.

Betemetnek celebek,
ebbe belegebedek.”

A Cantuale férfiötös őszi hangzatokkal, spirituáléval, szüreti bordallal tisztelte meg a szerzőt és közönségét. Nagy Miklós Kund a Súrlott Grádics emléklapját nyújtotta át Biró Péternek, Ferencz Örsnek, Márton Zsoltnak, az éppen születésnapját ünneplő Nyilas Szabolcsnak és Szabó Leventének, Bölöni Domokos körvezető pedig hűségükhöz gratulált a diplomával Kiss Józsefnek és Kovács Zoltánnak, akik a Súrlott Grádics csaknem minden eddigi összejövetelén részt vettek.

Demeter J. Béla
(Népújság, 1020. szeptember 28)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ