Ez a fura (nyelvi) képződmény 1994-ben lopta be magát az akkor még javában prosperáló bukaresti Romániai Magyar Szó mindennapjaiba. A szerkesztőségben sok irodalmár dolgozott, hiszen a korábbi évtizedekben nem létezett professzionális újságíróképzés Romániában, s a szakmai feltételeknek a leginkább a bölcsészetet végzők tudtak megfelelni. Az erdélyi sajtó irodalmi „elferdülése” amennyire előnyére vált, annyira csökkentette is annak professzionális hitelét, mert a tájékoztatástól némiképpen az irodalmiaskodás felé térítette el a szakmai elvárásokat és mintákat. Az is igaz, hogy ez a törekvés lophatott némi színt és olvasnivalót az 1989 előtti amúgy nagyobb részt olvashatatlan, gyalázatos favágómunkával fenntartott és összetákolt lapokban.

E törekvés, követendő hagyományként, az 1989 utáni új, szabadabb sajtóviszonyok között is tovább élt még egy ideig, így a Romániai Magyar Szónál dolgozók is azon voltak, hogy a napi hírek, események, tudósítások mellett ne hagyják kialudni a nagyközönség művelésének tüzét, igyekezzenek behozni azt a lemaradást, amitől korábban a cenzúra szabályosan megfosztotta a médiát. Egyre-másra keltek életre azok a rovatok, melyek a hiányt hivatottak enyhíteni.

Ezirányú törekvések árnyékában született az az elképzelés is, hogy a lap legutolsó oldalán helyet kapó napi hírrovat (Macskaszem volt a címe – a kerékpár hátulján díszelgő piros jelzőlámpácskáról, Éltes Enikő ötlete nyomán) rövid és kopogó hírei közé lehetőleg naponta lopjunk be egy-egy lírai miniatűrt a magyar és a világirodalom klasszikusnak számító, régebbi és jelenkori költőitől. A kezdeti gyűjtőmunka azt jelezte ugyanis számunkra: a vadászterület eléggé bőséges ahhoz, hogy akár évekig éltethessen egy ilyen rovatot. Az ötlet szorgalmazója (a hirrovat akkori szerkesztője), Éltes Enikő már nem érhette meg a lapnál a Zsebvers beindulását, mert időközben a bukaresti rádió riportere lett.

A válogatást egy ideig magam végeztem, így 1994. június elsején megjelenhetett az első keretes mini-vers a prózai betűtengerben: Áprily Lajos Ágyások c. négysorosa. A rovat már-már napi rendszerességgel (a hétfő általában szűnnap volt) 1996. február 7-ével bezárólag futott a Macskaszem-ben, a klasszikus szerzők után idővel felbukkantak a mai szerzők is, beleértve a fiatal kezdőket is. A rovat kezdett műfajt teremteni, számos gyakorló költő küldött be kimondottan a Zsebvers részére írt új alkotást. Ezáltal természetesen, a rovatban megjelent versek minősége is jócskán felhígult, hullámzóvá vált, s egyre inkább függővé lett a konjunktúrától, a szigorú válogatás helyett mindinkább a szerzőkkel való kapcsolatok ápolására kellett fordítanunk energiánkat. Talán e kinlódva átélt meghasonlás vezetett oda, hogy felhagyjunk az olvasók között amúgy népszerű rovattal, s néhány év kihagyás („vetésforgó”) után 1999 decemberében, egy újabb elképzelés jegyében, más elnevezéssel és immár a Záróra rovat keretében, Mai rigmus címmel a rövid vers ismét megjelent a napi híranyag színezőjeként…

De az inkább már a Sepsiszentgyörgyön élő Szonda Szabolcs története…

Ui. A „zsebvers” kalandja óta eltelt két évtizedben a költői műfajok és fomavilág olyannyira szabadon, minden megkötés nélkül alakult és fejlődött, hogy ma már a miniatűr versek művelése fel sem tűnik – a Káfé főnix oldalai is gazdagon kínálják a gombamódra szaporodó termést. Ennek ellenére érdemesnek találtam a mai nyilvánosság részére összegyűjteni egy lezárt lapgyűjtemény hasábjairól a már inkább csak emlékekben szunnyadó „termést”, amely hamarosan teljes gyűjteménnyé válik.

1. gergely:
   2015. november 25. 07:12

   Twitter-irodalom vette át mára a szerepét