Hétköznapok Svejkje
(Olvasónapló*)

Az RMSZ hasábjairól összegyűjtött „zsebversek” közül nemrég feltűnt egy néhai Veress Gerzson által irt gyöngyszem,  amelynek Svejk lovasszobra a címe.

lovat álmodni svejk alá
és látni őt nyeregben
ez az uram urambocsá
ami létezhetetlen

Akkor döbbent belém, hogy Gergely vadmalaca tulajdonképpen egyfajta Svejk, aki annyira blőd, hogy azt egyenesen illik komolyan venni. Igaza van a költőnek: Svejket nehéz lenne lóra ültetni, már csak a testi dimenziói miatt is, meg aztán az olyan kvaterkázó, sörözgető, mindent félvállról vevő, a háborús fenséget úton-útfélen kifigurázó embertípus nem jut el soha a lovasságig.
Svejket már-már el sem tudom képzelni a civil életben, a mindennapokban. Az ő hétköznapi szerepét viszont kitűnően ellátják az olyan hősök, mint amilyeneket az isteni Fernandel játszik remek francia vígjátékaiban, vagy akár a bűnüldözés rutinját kifigurázó félszemű Colombo hadnagy. A maga módján Vadmalac is a hökkenet képviselője, a normalitás és a formális logika esküdt ellensége. Lehet, amennyiben csak egyszerű Malac lenne, maga is belesimulna a tájba, elfogadná a világ rendjét, a mások által összeállított élet-recepteket és viselkedési mintákat. De ő vadságával és malac mivoltával kilóg a sorból: van annyira okos, hogy már tud kérdezni és kételkedni, de lelki beállítottsága megóvta attól, hogy unos untalan válaszokat fogalmazzon meg. Hogy bölcsködjön. Amikor úgy tűnik, hogy bölcsködésen fogjuk, akkor is inkább csak „teszi az eszét”, hogy ne lógjon ki a sorból, hogy valamiképpen komolyan vegyék, de azért a másságára is felhívja a figyelmet.
Igazából személy szerint nem szeretem Vadmalacot, de tisztelem a másságát és a különutasságát. Valahányszor megnyilvánul, mindig arra kell gondolnom, hogy a kesztyű akkor is kesztyű marad, ha kifordítják.
Így van ez a gondolatokkal és az élethelyzetekkel is. A fordított, az eltorzított világoknak is megvan a maguk rendje. Vadmalac egyikhez sem tartozik. Futkározik a valóságok között, röfög és… spekulál.
Ha jobban átgondoljuk az életünket, ezt néha magunk is megtesszük. És ettől leszünk – vadmalacok…

*Gergely Tamás: Vadmalac és a kitartott magas C. Üveghegy kiadó, 2015.